2016. március 8., kedd

18.rész*Ecsetvonások

- Ne rosszalkodj, Rosie - nevet fel Harry, és a paradicsomszószt letörli a lánya arcáról. 
- Apci - húzza el a kicsi arcát.
- Oké-oké - adja fel Harry.
- Nagyon finomra sikeredett az ebéd - iszok bele a vizembe, és hátradőlök a széken.
Már csak Rosie falatozik, bár mondhatni, hogy inkább már csak játszik. Harry az asztal alatt megfogja a kezemet, és finoman meg is szorítja. 
- Kész - sóhajt fel a kicsi. 
- Akkor irány a mosdó! Ilyen maszatos arccal nem lehet játszani - áll fel Harry és a karjába veszi a lányát. - Mindjárt jövünk.
- Rendben - felelem, és figyelem, ahogyan távoznak. 
Amint magamra maradok, én is felállok, és elkezdem leszedni az asztalt. Mindent a mosogatóba pakolok, és a kisebb romhalmazt kezdem el eltakarítani.
- Erre semmi szükség - hallom meg Harry hangját. 
- Ez a minimum - törlöm meg a kezemet. 
- Ne beszélj hülyeségeket - lép hozzám, és az arcomra nyom egy puszit. - Most, hogy itt vagy, nem igazán akar aludni. 
- Próbáljam meg én? Bár nem értek a gyerekekhez. 
- Nem kell, este majd hamarabb elalszik - mosolyog le rám, viszont gyerekprogram következik.
- Hm, remekül hangzik. 
Átsétáltunk a nappaliba, ahonnan is a televízióból gyerek mese hangja töri meg a csendet. Rosie a kis asztal előtt a szőnyegen térdel, és a sok papírt, ecsetet és a szivárvány összes színével rendelkező festék palettáját rendezheti szorgosan. A testét már egy bővebb felső takarja, amely színes festékfoltokkal van tarkítva.
- Sel! - pillant fel rám, mire le is ülök mellé. 
- Mi szépet festes? 
Csak megrántja a vállait, és elém helyez egy papírt, s ecsetet. Aztan minden kérdés nélkül, Harry elé is elhelyezi ezeket azt asztal másik oldalán.
- Mindenki festeni fog, manó? 
Harry kíváncsi tekintettel, széles mosollyal az arcán érdeklődik a kislányától, aki mindössze egy bólintásra méltatja az édesapját. 
- Hozok vizet.
Kijelentésével szinkronban pattan fel a szőnyeg anyagáról Harry, és hagyja el a helyiséget. 
- Szeretsz festeni? - érdeklődöm Rosienál. 
- Kedvenc - mosolyogva, hangjában némi lelkesedéssel feleli. 
- Mit szeretsz még? 
- Nem tudom.
Pakolászik még, majd ahogyan Harry visszatér a kis tálkával a kezei között, amely tele van még tiszta vízzel, bele is mártja az ecsetét. Ezután a színekkel kezd el játszani, s festeni kezdi a gyermekien csodás művét. 
Követve a példáját hasonlóan cselekszem én is, és amilyen kisebb tárgyak, amelyek könnyen ábrázolhatoak, az eszembe jutnak, papírra is vetem azokat.
- Hát te? - pillantok Harryre, aki elmélyülten figyel bennünket. 
- Mondhatni, nem igazán vagyok a festészet mestere. 
- Nem egy kiállításra szánt művet kell alkotnod - vigyorgok rá. 
- Szellemes.
Rosie ránk sem hederítve húzza az ecsetet szőrszálait végig a papíron, amelyek színes vonalakat hagynak maguk után, megformázva a kislány terveit, elképzeléseit. 
- Kész - kiált fel gyermeki boldogsággal az arcán a kicsi. 
- Nagyon szép lett - dicsérem meg.
- Kinek van, ennyire ügyes szerelme? - mászik át az ő felére Harry. 
- Apci - nevetve dől hátra Rosie, és igyekszik édesapja rengeteg szeretetteljes puszia elől kitérni. 
- Az enyém lehet? Kitehetem a többi közé? 
Rosie nemlegesen kezdi el rázni a fejét.
- Tied - nyomja a kezembe a papírt. 
- Köszönöm szépen - mosolygok őszintén, és hatalmas csókot nyomok az arcára.
- Héé! - kiált fel Harry.
A kezeit a csípőjére teszi, és szomorú arcot vág. A szája lefelé görbül, míg nagy szemekkel néz a kislányára. Rosie kimászik az ölemből, és Harry karjaiba furakszik. Kis kezeivel átöleli a nyakát, és az arcára puszit nyom.
- Szeretlek.
- Én is téged, manó - öleli meg hasonlóan Harry.
A jelenet mosolyt csal az arcomra, s a szívemet melengeti. Nagyszerű érzés látni, ahogyan a szeretetük ennyire kiteljesedik. 
A nap további részében még festettünk, és mesét is néztünk. Alvin és a mókusokra esett a választása Rosienak, aki szinte közöttünk ülve, árgus szemekkel nézte a televíziót, miközben énekelte a dalokat a szereplőkkel együtt.
A stáblista kezd el megjelenni a képernyőn. Harry lepillant a lányára, aki édesen alszik édesapjának neki dőlve. 
- Fel kellene ébreszteni, ilyenkor szokott vacsorázni - mondja halkan, miközben lehalkítja a televíziót. - És fürdenie is kellene. 
- Hagyjad, biztos elfáradt. Bár nem szeretnék beleszólni, de szerintem reggel is ráér az a fürdés. 
- Igazad van - mosolyog rám. - Felviszem a szobájába. 
Óvatosan áll fel, és veszi a karjába a kicsit. Elindul a lépcső irányába, a fokokat vigyázva teszi meg, míg el nem éri az emeletet. 
Kezembe veszem a távkapcsolót és egy masik adóra kapcsolok. Egy film szerzi meg a figyelmem, melybe teljesen bele mélyülök. Ismerősnek tűnik, de nem tudom hova tenni a képkockákat. 
- Itt vagyok - ül le Harry, és teljesen magához von. 
- Nem ébredt fel?
- Alszik, mint a kisangyal - csókol halántékon. 
- Nagyszerű kislányod van. Boldog, és eleven. Köszönöm, hogy megismerhettem - pillantok fel rá. 
- Én köszönöm, hogy ennyire foglalkoztál vele, és, hogy itt vagy - a filmre pillant. - Ó, a régi nagy kedvenc - nevet fel. - Fogalmam sincs hányszor láttad. Még a sorait is tudtad kívülről.
- Ismerősnek tűnt - vallom be.
- Micsoda? Tényleg? - szemeiben a remény csillan meg. 
- Igen, a mai nap folyamán többször éreztem úgy, mintha már átéltem volna pár helyzetet. Olyan fura, és a hideg kiráz, ha erre gondolok. 
- Nem kell erőltetni semmit - fonja egybe az ujjainkat a hasamnál. 
- Tudom, emiatt sem említettem. 
- Itt maradsz éjszakára?
A kérdése hallatán megfeszülök. Tudom, hogy a helyzet nem lenne új, és szívesebben is maradnék itt, mintsem térnék haza. 
- Nem szeretném erőltetni a dolgot, de egyedül sem szeretnélek elengedni. Sötét van már kinn, én pedig most nem tudlak hazavinni.
- De még egyáltalan nincs késő - mutatok rá a dologra. 
- Igen, tudom - sóhajt fel. 
- Tudod, olyan fura - bújok még közelebb hozzá. - Megnyugtató, és kellemes itt lenni. A kislányod a szívembe lopta magát. Ne vedd tolakodásnak, de ezalatt a kis idő alatt is kijelenthetem, hogy otthon érzem magam. 
Egy pillantra megfeszül a keze körülöttem, aztán a hajamba csókol, és még szorosabban ölel, mint eddig bármikor. 




5 megjegyzés:

  1. Olyan kis édes Harry lánya. Imádom ezt a részt is...♥♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Imádtam :) Olyan aranyosak együtt, de annyira nagyon szeretném ha ők egy család lennének de te mindig elbizonytalanítod az embert :)
    Várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  3. Aranyos rész lett �� várom a kövit ❤

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó lett!! ☺❤ várom a kövit!! ☺

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó lett!! ☺❤ várom a kövit!! ☺

    VálaszTörlés