21.rész*Több, mint jó

Rosie ágya mellett térdelve hallgatom, ahogyan Harry teljes beleéléssel meséli el a kislány által kiválasztott mesét. A sorok ismerősen csengenek, de mégsem tudnám megmondani, mi is lesz a vége a történetnek. Ámulva figyelem, ahogyan Harry a szavakat formázza, s néha a lányára pillant, aki már a hercegnővel és a szépherceggel álmodik. 

Harry halkan csukja be a könyvet, a kis színes asztalra helyezi, majd feljebbhúzza a takarót Rosien, az arcára csókot nyom, aztán feláll, s felém nyújtja a kezét, melyet el is fogadok. Felállok én is, és elhagyjuk a szobát. Harry maga mögött becsukja az ajtót, majd magához von.

- Ma még egy puszit sem kaptam - az egybekulcsolt kezeinket a háta mögé húzza, így teljesen a saját testéhez biztosan tart.

- És megkérdemled?

- Azt hiszem, hogy igen - vigyorog szemtelenül, és a száját az enyemére nyomja. 

Az ajkaink kecses játéka lenyűgöző, és eléri, hogy megfeledkezzek magamról. A pulzusom lassan emelkedik, míg az agyamat a köd lepi el. Kis puszikkal szakad el tőlem, és mosolyog le rám.

- Ideje lezuhanyozni - húz egyenesen a hálószobába.

Meglepő rend, és letisztultság fogad. Az ágy szépen be van vetve, és nem tudom, hogy a jelenlétemnek köszönhető-e, vagy mindig ennyire odafigyel a rendezett környezetre. 

A helyiség mérete átlagos, egy szekrénysor, hatalmas ágy és két éjjeliszekrény, illetve egy kisebb kanapé is helyet kapott a szobában.

- Mész előbb te, vagy én menjek? - lép a szekrényhez Harry, amelyből egy bokszert meg is szerez. - De az együtt dolognak sem mondok nemet.

- Egyből gondoltam - nevetek fel, és a kanapén pihenő táskámhoz lépek. - Menj csak.

- Sietek - hosszú léptekkel hagyja el a hálót, s ezzel engem is magamra.

Amíg Harry távol van, addig előszedem a neszesszeremet, és az alváshoz szükséges ruhámat, amely egy trikó és egy nadrág. 

Harry valóban hamar végez, bár ezt már a párizsi útunk alatt is bemutatta. Felváltom őt, és sietve zuhanyozok le. Mivel az idejövetelem előtt már zuhanyoztam, így valóban hamar végzek. Megmosom a fogaimat, megtörülközök és felöltözök. A hajamat kiengedem, a villanyt leoltom, és a már sötét folyosón sétálok végig egyenesen Harry hálószobájába.

Belépve már csak az egyik kislámpa gyér fénye fogad. Becsukom az ajtót, és a kanapéhoz megyek kissé zavartan. 

- Rosie ha felijed éjszaka, akkor ide talál?

Harry felé fordulok, aki az ágyon ül, a már felhajtott takarón. 

- Igen, de nála ég a villany, és csak a vihar miatt szokott felébredni. De, felesleges az aggodalmad. Gyere ide inkább.

Megkerülöm az ágyat és bemászok mellé. A takarót a lábaimra húzom, s az oldalamra fordulok, hogy Harryt tökéletesen láthassam. Leoltja a villanyt, és hasonlóan felém fordul. A takaró anyaga alatt teljesen magához húz, a keze a trikóm alá csúszik, míg a lélegzete az ajkaimat simítja meg újra, s újra. Mélyen magamba szívom a levegőt, és kissé remegve is fújom ki, míg a kezemet bátortalanul a fedetlen mellkasára csúsztatom. 

- Tudnod kell, hogy semmilyen hátsó szándékom nem volt azzal, hogy áthívatlak - suttogja, miközben az ujja a bőrömön fel, s le jár.

- Ne beszélj.

Most én kezdeményezek. Ajkaink egybeérnek, a külvilág megszűnik, a csók felforrósít, az érintése felperzsel, és még több vágyat szít bennem. A tenyerem bátran csúszik a tarkójáig, ahol a hajába túrok, és még közelebb igyekszem férkőzni hozzá.

Lassan fordít a hátamra, ezzel teljesen fölémkerekedve. A combjaim közé fészkeli magát, ám a felhevült csókot nem szakítja meg. Már mind a két keze a felsőm alatt jár, a szívem egyre sebesebb tempót diktál, míg az agyam elkalandozik, teljesen kikapcsol, és csak az adott pillanatnak élek, amely mindent elsöpör. 

Egy sóhaj szökik fel belőlem, amely Harry szájában ér véget. Eltávolodik tőlem, ám a csípőjét teljesen leereszti, s a finom súrlódás a jutalmunk. Izgalma teljesen megmutatkozik, mire a gyomrombanna feszültség egyre jobban nőni kezd. 

- Olyan rég szerettem volna ezt.

Vallomása meglep, de a szívemet is melengeti. Elmosolyodok, és a formás, enyhén megduzzadt ajkain végighúzom az ujjamat. Kisebb sikkantás hagyja el a számat, amikor váratlanul a fogai közé veszi azt.

- Bolond - szabadítom ki az ujjamat, és a nyaka köré fonom a kezemet.

Nagy hévvel csókol meg újra, melybe beleremeg a testem és a lelkem egyaránt. A tenyere könnyeden siklik a mellemre, s finoman markolja azt meg, minek köszönhetően elszakadok a puha ajkaitól.

Az érintésék annyira ismerőse érzetet keltenek bennem. A csókjai sokkal jobban feltüzelnek, ahogyan lefelé halad a kulcscsontomnál. Minden kis moraja ismerősnek tűnik, ahogyan a lassú csípőmozdulata is, mellyel eléri, hogy a vágy még jobban feleméssze egész lényem. 

Tenyeremet végigvontatom az egész hátán. Az izmai tökéletes mozgását érzem, míg a bokszere korcáig el nem érek. A bátorságom fogalmam sincs, hogy honnan is ered, de bátran csúsztatom a pamut alá, s markolom meg, mire a torka mélyéről egy kisebb morgásszerű hang fakad ki. 

Feltérdel a lábaim között, s a kezemnél fogva engem is felhúz. A szemeimbe nézve kezd el megszabadítani a trikó anyagától, majd újra végigdönt az ágyon. 

Kis puszit csen, s újfent lefelé kezd el haladni a testemen. Nyelvével a mellemet kezdi el izgatni, finom nyalnitásokkal kényeztetni. Fogaival meghúzza minimálisan, aztán egy nyalintást tesz. 

- Még mindig annyira tökéletes  vagy - morogja a bőrömbe, én pedig megdermedek.

- Tessék?

Felkönyököl mellettem, de közben a mellemet ismét egy kicsi puszival ajándékozza meg. 

- Mióta ismerlek, tökéletes vagy, Sel - suttogja. - Túlságosan is tökéletes a számomra. 

Beletúrok a hajába, és a szemhéjaimat lehunyom szorosan. 

- És nagyon kívánlak - vallja be, ahogyan lecsúsztatja kettőnk között a kezét és a lüktető ölemen végigsimít az egyik ujjával. - És te is, ahogy érzem - önelégült vigyor jelenik meg az arcán.

- Ne szórakozz, kérlek - nyöszörgöm. 

Lecsókolja magát a testemen, az ujjait az alul takaró anyag szélébe akasztja, s lehúzza a lábamon. Feszengés és az izgalom egyvelege kavarog bennem, s reflexszerűen igyekszem a combjaimat összezárni, ám ezt Harry még idejében megakadályozza. Újra a lábaim közé fészkeli magát, s a belsőcombomat kezdi el behinteni nedves csókokkal. 

- Olyan puha - mormolja a bőrömbe. 

A kezei markolnak, a szája jár rajtam, s teljesen az őrület szélére kerülök. Haja az ujjaim közé akad, bátran túrok bele, finoman meghúzom. Felmordul, a fogai pedig a bőrömbe marnak. Egyre feljebb halad, míg a már nedves ölemen végig nem nyalint. Önkényesen tárom széjjelebb még jobban a lábaimat, s adom át magam teljesen az élvezetnek. 

A fülem sípolni kezd, a fejem hátrahanyatlik, és mindent feladva csak Harry mély nyalintásainak élek. A szívem hevesen dobban, a pulzusom az egekben, ám Harry ajkainak, és nyelvének érzékisége mindent felülmúl.

- Annyira csodálatos vagy - csókolja fel a testemen magát. 

Elpirulok annak a gondolatára, hogy a saját ízemet ízlelem meg az ajkain. A nyelvével végigsimít az enyémen. 

Apró kezeimet az alsónadrágja korcához vezeti, és együtt szabadítjuk meg a nadrág feszítő érzésétől.

Kissé megszeppenve pillantgatok Harryre, aki pillanatok alatt tér vissza hozzám, s temetkezik el bennem. 

Meglepően jó érzés veszi uralma alá a testem. Kellemes bizsergést érzek, s kellő vágyat még jobban. Kezeimmel a vállaiba kapaszkodok, a lábaimat feljebb húzom, a tekintetem pedig Harryében mélyednek, ahogyan lassan, érzékien szeretkezik velem.

Pihegve fekszem Harry karjai között a Hold fényével bevilágított térben. Csend van, csupán Harrynek szíve dobbanásának hangját hallgatom. Ő a kezemet cirógatja, s néha homlokon is csókol.

- Olyan jó így - töröm meg a csendet. 

- Több, mint jó - simít végig az arcomon, és az államnál fogva maga felé fordítja az arcomat. Kis csókot csen, majd a takarót jobban ránk húzza. 

- Annyira rossz, hogy fogalmam sincs, milyen is voltunk a baleset előtt. Sejtelmem sincs, hogy milyen jó barátok voltunk, és olyan hihetetlen, hogy most itt vagyok a karjaid között.

- Semmi sem véletlen, Édesem, semmi se.