2016. március 22., kedd

20.rész*Meleg ölelés

Feszülten állok a tükör előtt, immáron a sokadik szettemben. A gondolataim kuszák, a szám sokszor kiszárad, s kínosabbnál-kínosabb szituációk jelennek meg a lelki szemeim előtt. 
- Szabad - kiáltok ki, amikor az ajtó felől kopogást hallok.
- Lassan kész a vacsora - dugja be Liz a fejét. - Készülsz valahova?
- Igen, Harrynél vacsorázok. Ott lesznek a szülei is és valószínű az estét is ott töltöm. Holnap pedig Rosieval lesz valami programunk.
- Nagyon csinos vagy - ül le az ágyamra. 
- Köszönöm! Szerinted megfelel? Otthon leszünk. Nem akarok se túlöltözni, de alul se.
- Sel, csinos vagy, hidd el. Anne és Robin pedig nem a ruhádat fogja nézni - igyekszik nyugtatni, míg én a fésülködőasztalomhoz leülök, és enyhe hullámokat teszek a hajamba. 
- Ismered őket?
- Ez egy kis város, te is ismered őket. 
- Hát persze - felelem.
- Ti most Harryvel együtt vagytok? Tudom, hogy nem tartozik rám, bár az édesanyád vagyok. Apád ellenzi Harryvel a dolgot, igaz, de én nem szeretnék beleszólni, csupán szeretnék tisztában lenni a dolgokkal, és nem aggódni.
- Semmi baj, érthető - fordulok felé. - Még én sem tudom igazán, hogy hányadán is állunk, de egyértelmű, hogy nem közömbös számomra, és hát én se neki.
- Annyit kérek, hogy vigyázz, és mindent úgy csinálj, ahogy neked az kényelmes, rendben?
- Kétlem, hogy félnem kellene Harry bármelyik tettétől is - mosolyodok el, viszont a beszélgetést megzavarja a telefonom hangja. - Itt van értem - állok fel, és a táskámat magamhoz veszem.
- Érezd jól magad.
Megölelem, és lesietek a lépcsőn, melynek a végén a csizmákat felkapom, s elhagyjom a házunkat. Ám szavak hangazanak el hangosan, viszont Liz azonnal közbeavatkozik, így könnyeden kerülöm meg a járművet, s szállok be.
- Szia szépségem - mosolya kiszélesedik.
- Szia - viszonzom, és becsatolom az övemet. 
- Apád nincs még megbékélve a dologgal - jegyzi meg, amikor Andrew megjelenik az ajtóban, ám Harry már indul is.
- Hát szerintem Elisabeth most mondja el neki. Bejött a szobámba, miközben készültem, és elmondtam neki, hogy maradok is előreláthatólag. 
- Tehát maradsz? - rám pillant.
- Hát ezt szeretted volna - felelem. - És amúgy sem hagynám ki a holnapi programot.
- Tudtam, hogy Rosienak köszönhető az egész - neveti el magát. 
- Imádnivaló - vallom be.
- Örülök neki, hogy így gondolod - csúsztatja a combomra a kezét, és finoman meg is szorítja.
Mivel a forgalom nem nevezhető zsúfoltnak, s annyira messze sem lakik Harry, így hamar érkezünk meg a házához. Leírhatatlan az izgalom, amely bennem él, és pillanatról-pillanatra felemészt. 
- Ugye nem izgulsz? - kérdezi, ahogyan leállítja az autó motorját.
- Remélem, hogy csak költői kérdésnek szántád.
- Édesem, minden rendben lesz, hidd el. Anyáék nem esznek szép lányokat.
- Nagyon vicces vagy - sóhajtok fel, s szállok ki az autóból.
Harry a derekamra simítja a kezét, és úgy vezet egészen a bejáratig, amelyen udvariasan előre enged. Táskámat a szekrénybe helyezi, miközben a csizmámtól és a kabáttól is megszabadulunk.
- Apci - apró lábain rohan ki a konyhából Rosie.
- Bébi - emeli a kezeibe a lányát Harry, az arcára pedig hatalmas puszit nyom. - Nézd, hogy kit hoztam.
- Sel - nyújtja ki az egyik apró kezét, magához húz, és megölel engem is. 
- Éppen időben érkeztetek meg - egy kedves női hang tölti meg a teret. 
- Selena, ő az édesanyám, Anne - mosolyog rám Harry.
Anne sietve lép hozzám és von egy meleg ölelésbe, amely azonnal bizakodással tölt el. Megismerem Robint is, és az ő fogadtatása is kellően pozitív. Minimális feszengés van bennem, de annyira közvetlen, kedves emberek, hogy érzem, amint lassan elkezdek feloldódni.
- Rosie terített meg - újságolja Anne. 
- Ilyen ügyes voltál bébi? - puszilja meg a feje búbját Harry.
- A kedvencedet készítettem el - letszi az üveg tálat Anne, amelyben burgonya pihen, egy másikban saláta, míg az utoljára elhelyezett tányéron csirkecombok pihennek, melyek bőre alatt töltelék mutatkozik meg. A látvány ínycsiklandozó, ahogyan az illatok is. Mindenki szed magának, kivéve Rosie, aki az én segítségemet kéri. Szedek mindenből neki, végül pedig a húst és a tölteléket megfelelő méretűre vágom, hogy a villája segítségével könnyeden ehessen.
- Köszönöm - gyermeki hangján mondja, s már egy kisebb falatot el is tüntet a szájában.
Amint kész felpillantok a többi személyre, akik a mi jelenlétünket figyelik. Anne arcán kedves mosoly ül, míg Robin végigsimít Rosie hajám.
- És, hogy érzed magad, Selena? Minden rendben már? - kedvesen érdeklődik Harry édesanyja. 
- Igen, már nem kell járnom kontrollra, szerencsére. Elég volt már a kórházból - nevetek fel kissé. - Az emlékeim nem tértek még vissza, és ez, ami leginkább zavar. Mintha sötétségben élnék.
- Igen, érthető, hiszen az emlékek elvesztésével az ember elveszettnek érezheti magát.
- Muszáj erről beszélni? - Harry szól közbe. - Ez annyira lehangoló, és megbeszéltük Selel, hogy nem törődünk ezzel, csupán élvezzük a dolgot, és adunk időt a másiknak. 
- Hát persze kincsem - mosolyog Anne a fiára, megsimogatja az asztalon pihent kézfejét, majd neki áll ő is a vacsorája elfogyasztásának. 
Rosien kívül a vacsora alatt senki se beszél, ám a kicsi lelkesen meséli, olykor teli szájjal, hogy mi is volt a bölcsiben. 
- Ne beszélj teli szájjal - korholja finoman Harry a kicsit, s közben átnyúlva mögöttem, meg is cirógatja az arcát, amely maszatos.
A kezembe veszek egy szalvétát és megtörlöm az arcát, melyet kuncogva tűr. 
- Nagyon jól értesz a gyerekekhez - jegyzi meg Anne. 
- Hát valójában Rosie az első, akivel ilyen viszonyba vagyok. Nagyon aranyos kislány, és ez a második alkalom, hogy találkozunk, de a szívembe lopta magát. 
- Hát igen, ért hozzá. 
A fiúk és Rosie a nappaliba átmentek, így Anne és én a konyhában magán beszelgetest folytatunk. 
- Tudod Harrynek nagyon nehéz volt. Támogatom a mai napig, és, amikor csak tudom itt vagyok, segítek, vagy éppen Rosie nálunk van. 
- Nem sokat mesélt nekem Rosie édesanyjáról, Harry.
- Zárkózott, inkább kerüli a témát, mintsem, hogy beszéljen róla.
- Nehéz neki, nagyon szerette Rosie édesanyját. Már hosszú ideje elvesztette, de fontos volt neki ő. 
- Milyen kapcsolatod volt vele?
- Nagyon kedveltem - mosolyodik el szeretetteljesen. - Eleinte elleneztem, bár tény, hogy mindig a fiam boldogságát tartottam a szemeim előtt. Nem igazán szóltam bele a dolgokba. Ám ez a lán más volt. Látszott, hogy teljesen oda és vissza vannak egymásért. Aztán kiderült, hogy állapotos, amely nem csak engem, de a lány szüleit is meglepte, mondhatni letaglózta. Nem tervezett baba volt, de tagadni sem tudnám, hogy a legcsodálatosabb ajándék volt. 
- Nagyszerű kislány - értek egyet. - Néha úgy érzem, hogy nem illek ide, annak ellenére viszont imádok Harryvel és Rosieval lenni. Fontosak nekem, mégha tudom, hogy mind a kettőjüknek van egy fontosabb nő az életében.
- Gyere ide - tárja szét a karjait Anne, és egy meleg ölelésbe von.
A nappaliban csatlakozunk a többiekhez, akik éppen puzzlet raknak ki, Rosieval. Valamilyen mesét ábrázolnak a puzzle darabok, de a végleges kép még nem igazán mutatkozik meg. Anne és én is a kirakós társaság segítségére sietünk, és együttes erővel alkotjuk meg képet.
Nem sokkal később már csak hárman maradunk, miszerint Rosienak fürdenie és aludnia kell. Az emeletre megyünk, Rosie pedig a fürdőbe siet. 
- Hab!
Kiált fel a kicsi, mire Harry a kellemesen meleg vízbe rózsaszínű folyadékot önt, amely kissé meg is színezi a habokat. 
Sietve vetkőzni kezd, aztán bemászik a habok közé. Harry letérdel a fürdőkád mellé, és elkezdi a már álmos kislányt megmosdatni. 
- Sel! 
Tekintetemet a kislány felé fordítom, aki a kezébe vesz egy kisebb mennyiségű habot, és az apukája arcába fújja. Hangosan kacagni kezd, mire Harry csiklandozni kezdi.
- Nagyon eleven vagy még, hékás! - vigyorog Harry. 
Ujabb rózsaszín hab landol Harry arcában, és én is nevetni kezdek Rosieval együtt. 
- Bébi! - csavarja be törülköző meleg anyagába a lányát Harry, amint megmosdatta. - Nincs jó hatással rád, hogy itt van Selena.
Arcon csókolja a kicsit, és a szobájába viszi, hogy megtörölje, felöltöztesse és az ágyba dugva mesét olvasson neki.

4 megjegyzés:

  1. Imádom! Èdes Rosie nagyon :3 Kis huncut, mint az apukája.:D Kíváncsi vagyok mik fognak mèg kiderülni Rosie anyukájával kapcsolatban. Ès persze a folytatás sem hagy nyugodni. :D
    Puszi. :*

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszett ez a rész is �� Rosie olyan aranyos ☺ Várom a kövit ❤

    VálaszTörlés
  3. Úristen imádom ahogy irsz ez a kedvenc blogom hasonlít a kedvenc fimemhez de ez így írásban eszméletlenül szuper már nagyonvárom a folytatást és Harry meg Rosie olyan cukik <3 <3

    VálaszTörlés
  4. Drága Alexa!
    10 éves korom óta írok, de mivel már 18 éves vagyok és érettségizem, nyár óta nem volt rá időm, viszont olvasni sem.
    Mai nap folyamán választottam pár blogot, de szörnyen kritikus vagyok, így mindet a második fejezet után ki is x-eltem.
    Aztán jött az új HS AU blogod szembe. Rámentem, de láttam, hogy több blogot is írsz, így ecc-pecc kimehetsz szerint választottam ki melyiket olvassam el.
    Ez a blogod nyert.
    És ami nálam hatalmas szó.. megtetszett. De nem csak hogy megtetszett, a mai nap folyamán mimt a húsz részt elolvastam, és tűkön ülve várom az újabb részt!
    Remekül írsz, és a történet közben érzem azt az izgalmat, amit másoknál nem igazán. Olvasnám és olvasnám..aztán puff, elfogytak a betűk, és most csak várakozok...
    Imádom! Minden karaktert megszerettettél velem! Még Judyt és Sel apját is, pedig... De hát olyan csodásan alakítod ezeket, hogy hihetetlen!
    Várom az új részt!
    Puszi!!!!!!

    U.i. Harrynek én is szívesen szülnék! :D

    Xx Dia

    VálaszTörlés