2016. január 3., vasárnap

8.rész*Párizs

Mostanában egyre többet vagyok a pékségben. Bár megvallom, nem igazán legjobb a munkatársaimmal a viszonyom, de még is inkább ott töltöm az időm, mintsem a morgó Andrewval otthon.
A zuhanyzást követően a szobámba vonultam, ahol egy farmerbe és egy lenge pólóba bújtam. Hajamat átfésültem, majd mamuszomat felvettem, és úgy igyekeztem le a földszintre, ahonnan vidám hangok szűrődtek fel.
Ahogyan egyre közelebb érek, felismerem, hogy ki is érkezett hozzánk, amelyen egyúttal meg is lepődöm. Belépve a helyiségbe Harry nevetése engem is mosolygásra késztet, annak ellenére, hogy fogalmam sincs, mit is keres ő nálunk, a megterített vacsoraasztalunknál ülve.
- Szia – áll fel, és csókot nyom az arcomra.
- Mit keresel itt? – kérdezem, amikor elenged.
- Egy megbeszélnivalónk van, és szeretném, ha a szüleid is jelen lennének, így felkerestem édesanyádat. És most itt vagyok – magyarázza.
- Üljetek le – mondja Elisabeth.
Azonnal elfoglaljuk a helyünket, és Andrew is megjelenik, akinek semmilyen lelkesedés nem látszik az arcán. Szerencsére az asztal túloldalán foglal helyet, a legmesszebb tőlem.
- Szedjél Harry, tudod, hogy szívesen látunk – szorítja meg kicsit a vállát Liz.
Mindenki merít magának a még gőzölgő ételből, salátából és minden finomságból, amely az asztalra került Elisabeth által. Lassan kezdjük elfogyasztani az ételeket, de én inkább gyorsan falom be a többiekkel ellentétben, annak a reményében, hogy mielőbb megtudjam minek is érkezett Harry hozzánk.
- Végre megosztod velünk, amiért jöttél? – morogja barátságtalanul Andrew.
Harry bólint, megtörli a szalvétával a száját, és pár korty vizet is megiszik.
- A pékségben szeretnék új dolgokat bevezetni. Francia péksüteményeket, különlegességeket, amiket nem lehet kapni a környéken – kezd bele. – Már volt szerencsém kóstolni pár ízletes péksüteményt, de most Franciaországba, Párizsba kell utaznom emiatt.
- És ez miért is tartozik ránk? – Andrew felé egy mérges pillantást küldök, de nem érdekli. Miért is érdekelné?
- Azért, mert Sel az üzlet másik vezetője, és szeretném, ha velem tartana. Szükségem van a véleményére, és a remek ízlésére.
- Szó sem lehet róla! – kiált fel.
- Ezt nem te döntöd el – meredek rá, aztán vissza Harryre.
- Az apád vagyok, van némi beleszólásom – kontráz rá, de már nem is figyelek arra, amit mond.
- Andrew, kérlek – figyelmezteti Elisabeth. – Mennyi időről lenne szó?
- Egy hét – adja meg a választ Harry.
- Nem látod, hogy csak a lányunkat akarja? – áll fel Drew, és szinte a tekintetével gyilkol.
- Elég legyen ebből – sóhajtok fel. – Nagykorú vagyok, tehát én magam is eldönthetem. Van fizetésem, úgyhogy erről sem kell beszélnünk. Kérlek, beszéljük meg odafenn. – könyörgően nézek Harryre, hogy egyezzen bele.
Bólint. A szüleimnek nevezett személyekre pillantok, majd elnézést kérve hátat is fordítok nekik, és a lépcső felé igyekszem, Harryvel a nyomomban. Hallom, ahogyan Andrew számon kéri Lizt, hogy ő minden is pártolja a dolgot, ám a választ már nem hallom, ugyanis belépek a szobába, Harry pedig mögöttünk behúzza az ajtómat.
Felsóhajtva, megkönnyebbülten ülök le az ágyamra, Harry pedig mellém. Bátran nyúl az egyik kezem után, fogja meg, és a kézfejemen lassan kis köröket kezd rajzolgatni, így cirógatva a bőrömet.
- Nyugodj meg – suttogja, én pedig a szemeibe pillantok.
- Inkább mondd el, hogy miért én, és mi ez a hirtelen döntés? És Rosie? Vele mi lesz? Nem hagyhatod magára a kislányodat egy hétig!
- Nyugodj meg, kérlek – mosolyog rám kedvesen. – A nagyszülei fognak rá vigyázni. Ami pedig a többit illeti, tényleg érdekel a véleményed. Amiket te is szoktál enni, azok fogynak a legjobban, így szeretném frissíteni a kínálatot, hogy nagyobb legyen a választék, színesebb.
- Remek ötlet, csak annyira abszurd. Párizsba utazni ilyen miatt?
- Van kinn egy ismerősöm, akinek hasonló kávézói vannak a városban. Vele fogok találkozni, és ő fog segíteni. De szeretném, ha velem tartanál.
- Nem is tudom…
- Kérlek, nekem sokat jelentene. Unalmas lenne az út egyedül – kacsint rám. – Természetesen mindent a cég áll, azaz én – nevet fel.
- Nem, azt nem engedem, Harry. Nem a szomszéd városról van szó, hanem Párizsról!
- Erről nem nyitunk vitát, Sel.
- A felét?
- Selena!
- Oké, rendben – adom be a derekam. – Mikor indulunk? – vigyorgom rá.

*

Izgatottan nézem át újra a bőröndömet, hogy mindent elpakoltam-e, ami kelhet a héten. Fogalmam sincs, hogy hányszor olvasom át a listát, és pillantok a bőrönd mélyére, de a sokadik alkalommal végül megunva lecsapom a tetejét, és lezárom.
Feltápászkodom a föld kemény felületéről, a köntösömtől megszabadulok és öltözködni kezdek. Laza farmert, és egy bővebb inget veszek fel egy tornacipővel. A sminkem már kész, amely most is minimális, a hajam pedig enyhén hullámos. Felveszem a kabátomat, a táskámat, és végül a bőröndömet is felállítom.
Az ajtó felől kopogás zavar meg. Kikiabálok, hogy szabad, mire Harry toppan be, széles mosollyal, és szexi stílussal. Úr isten Sel, fejezd be…
- Szia – üdvözöl egy puszival. – Gondoltam elkelhet a segítség a bőröndöddel.
- Hát igen, ez egy jó gondolat volt – nevetek, ám már el is veszi a táskámat. – Mehetünk?
- Igen.
Elindulunk lefelé. Már senki nincs itthon, és ennek örülök. Semmi hangulatom még egy veszekedéshez vagy bármiféle nézeteltéréshez. Jó lesz kissé távol lenni a háztól, a munkától, a nem szívesen látott személyekről.
Harry a saját csomagja mellé helyezi az enyémét, majd kitárja a taxi ajtaját, és már indulunk is a reptérre. Izgatott vagyok, ha akarnám, sem tudnám tagadni. Harry magához von, én pedig rámosolygom.
- Várod már?
- Nagyon – sóhajtok fel. – Voltál már Párizsba?
- Nem, még soha nem hagytam el az országot – pillant rám.
- Én voltam valaha bárhol is? – kérdezem, reménykedve, hogy tudja a választ a kérdésemre.
- Nem, még te sem voltál sehol, csak az ország határain belül.
- Akkor az első közös utazásunk, ez remek – kuncogok fel kislányosan.
- Igen, az – csókol halántékon, melybe kissé beleremegek.
Arcomat pír önti el, tudom, így próbálom elrejteni előle a látványt, de amikor hangosabban felnevet, azonnal bizonyossá válik, hogy tisztában van a zavarommal.
- Beszélsz franciául?
- Igen, az alapok mennek – motyogja. – De az angolt is megértik tökéletesen, ne aggódj.
- Már is megnyugodtam.
Egyáltalán nem hamar, de végül mindenen túl vagyunk, és a repülőn ülünk. Éppen a felszállás előtti pillanatok vannak, amikor a légi utaskísérők bemutatják a biztonsági előírásokat, ha baleset következik be, akkor mi is a teendő. Nagyot nyelek, a tenyerem kissé izzad, és csak kifelé pillantok a kifutópálya betonját figyelem, ahogyan lassan gurulunk.
- Hé, minden oké? – fogja meg a kezemet Harry, és minimálisan meg is szorítja.
- Kicsit félek – vallom be rápillantva.
- Igen, ennyit én is megállapítottam. Minden rendben lesz, hidd el.
- Igyekszem, de ahogyan arról beszélnek, hogy mi is a teendő, amikor bekövetkezik valami katasztrófa, nem éppen nyugtatja meg az embert.
- Ígérem neked, hogy minden rendben lesz, Sel – húz magához.
- Cseszhetem, ha lezuhanunk.
- Na, finoman a szavakkal – vigyorog. – Próbálj aludni, bár rövid az út, de addig sem aggódsz.
Felsóhajtok, és lehunyom a szemeimet. Orromba kúszik az illata, és próbálok csak arra, illetve az ölelésére koncentrálni. Felkaromat simogatja, halkan dúdol, és a másik kezével megfogja a kezemet.
- Sel, megérkeztünk – suttogja a fülemben kellemesen mély hangján. – Ébresztő.
Lustán pislogom, és kiegyenesedem.
- Remélem, hogy jól aludtál – mozgatja meg a vállát, és kissé felszisszen.
- Ne haragudj, miért nem szóltál?
- Édesen aludtál – mosolyog rám. – Menjünk, gyere.
Feláll, megfogom a táskámat, és elindulunk lefelé a gépről.

*

Párizs csodálatos. Ámulva lépek ki a hatalmas teraszunkra, és tekintek le az alattunk elterülő városra. Harry is a nyomomba lép, és mellém szegődve ő is körbenéz.
- Köszönöm, hogy eljöhettem veled – sóhajtok fel. – Kár lett volna nemet mondanom erre.
- Elhiheted, hogy akkor elhalasztottam volna, és addig győzködtelek volna, amíg igent nem mondasz.
- Sohasem adod fel?
- Mondjuk, hogy mindig elérem, amit akarok.
- Észrevettem.
A tekintetünk találkozik, és mind a ketten elmosolyodunk.
- Mikor találkozunk az ismerősöddel?
- Holnap tizenegy órakor – feleli. – Most szedjük össze magunkat, és vacsorázzunk.
- Farkaséhes vagyok – nyögök fel.
- Rendben – nevet. – Tiéd először a fürdő.
A bőröndömhöz sietek, és a neszesszeremet magamhoz veszem és besietek a fürdőszobába. Gyors zuhanyt veszek, amely tényleg nagyon gyorsra sikerül. Egy kevés sminket viszek fel újra az arcomra, a hajamat pedig kivasalom, mivel a hullámok már majdnem teljesen kiegyenesedtek. Leakasztom agy egyik fürdőköpenyt, amely a hotelé, és abba megyek vissza a hálóba. Harry tekintete azonnal meg is akad rajtam.
- Szabad a fürdő, mehetsz – halkan motyogom.
- Oké.
A táskájához lép, és pakolászni kezd. Megvárom, amíg eltűnik a fürdő ajtaja mögött, és a víz hangja is megcsapja a fülem, csak azután kezdek el öltözni. Egy egyszerű, csinos fekete, enyhén csipkés ruhára esik a választásom. Magas sarút párosítok mellé, amely hasonlóan sötét színű, mint a ruhám és a táskám.
Izgalmam még mindig él bennem, annak ellenére is, hogy biztosan leértünk a földre. Most egy vacsorára készülők Harryvel, kettesben. Illetve egy egész hetet töltünk el együtt. Őrület.
- Hu, nagyon csinos vagy – megfordulok.
Egy bokszeralsóban áll előttem. Mellkasa még kissé nedves, csillog. Önkéntelenül és végignézek testén, amelyet sok helyen tetoválás díszit.
- Hahó, Sel.
Az arcára vezetem a tekintetem.
- Sajnálom… Köszönöm – motyogom.
- Remélem nem zavar, vagy ha igen, akkor máskor benn öltözöm fel.
- Nem, minden rendben – nyelvem kissé megbotlik, de hamar korrigálom magam.
Bólint, aztán a táskájához lép, melyből kivesz egy inget, az ágyon hagyott fekete nadrágját felveszi, a csizmájával együtt, s késznek is nyilvánítja magát.
Az étteremben halk francia zene szól, amely kellően hangoz ahhoz, hogy az ember egy jót beszélgessen a partnerével. Egy pincér kísér bennünket a kétszemélyes asztalhoz, ahol helyet is foglalunk. Étlapot tesz elénk, ám Harry közben rendel is. Bár fogalmam sincs, hogy mit, mert franciául beszél. Teljesen letaglóz, ahogyan a szavakat formálja, amilyen könnyedséggel kommunikál, még ha egyetlen szavát sem értem. Egésznap tudnék itt ülni, és hallgatni őt.
- Újra elvesztettelek – vigyorog rám.
- Ne haragudj – pillantok le az étlapra.
Minden franciául van. Felsóhajtok. Egy mukkot nem értek a leírtakból, így tetszés szerint választok, és rábökök, hogy ezt kérem.
- Biztos vagy benne?
- Persze – erősítem meg.
Harry leadja a rendelésünket, a pincér pedig távozik. Koccintunk a már kihozott italokkal, amely fehérbor. Nagyon ízletes, és kellemes az illata is, pedig egyáltalán nem vagyok a borok szakértője. Legalább az új életemben biztosan nem.
- Milyen terveid vannak az üzlettel? – érdeklődöm.
- Nem szeretnék ma este erről beszélni – kedvesen közli.
- Oh, oké.. Akkor mit tervezel a hétre. Mert, ha holnap találkozunk a barátoddal, akkor valószínűleg más terveid is vannak.
- Hát konkrét nincs. Arra gondoltam, hogyha már ideutazunk, akkor megnézhetnénk a várost. Egyikünk sem volt még itt, remek alkalom.
- Igazad van – értek egyet. – Alig várom, hogy mindent láthassak.
- Mire vagy kíváncsi?
- Hú, mindenre? – nevetek fel. – Nem tudok tényleg kiemelni egyetlen egy dolgot sem. Amennyire van lehetőségünk, azt használjuk ki.
- Én benne vagyok.
A pincér újra megjelenik, immáron az ételeinkkel. Leteszi előbb elém a tányért, én pedig elszörnyedve figyelem azt.
- Harry – szólítom meg, amikor a pincér magára hagy bennünket.
- Tessék? – pillant rám.
- Mik ezek?
Felnevet, én pedig kérdő tekintetemmel illetem.
- Amit rendeltél, Sel.
Visszapillantok a tányéromra, amelyen mini polipok és egyéb tengergyümölcsei vannak a tészta között.
- Azt hiszem, elment az étvágyam – fintorodom el.
- Rendeljek neked valami mást? – még mindig nevet a helyzetemen.
- Megvagyok.
Felsóhajt, és mellém húzza a székét, majd a saját tányérját, amelyen gusztusos pizza szeletek vannak.
- Ebből jut neked is – csókolja meg a halántékomat. – Egyél.
Hálásan pillantok rá, majd egy szeletet elemelek, és beleharapok a finom, extrasajtos ételbe.

csoport: Alexa S.

3 megjegyzés:

  1. Imádom! :D
    Hihetetlen, hogy mennyire jól írsz! És a történet folytatásért kiált :D
    Örülök, hogy Sel végre elkezdett érezni valamit Harry iránt. Lesznek még itt meglepetések, úgy érzem :D

    VálaszTörlés
  2. Imádtam!! Nagyon jó lett, siess a kövivel :33
    Sok-sok puszi:*

    VálaszTörlés
  3. Szia :)
    Nagyon klassz lett imádtam miden sorát :) Kíváncsi vagyok Harry vajon elcsábítja e egy kicsit Selt? és hogy Rosieval mikor is fog találkozni :)
    Várom a következőt :)
    Puszi

    VálaszTörlés