2016. január 8., péntek

9.rész*Francia reggeli

Nevetve sétálunk vissza a hotelbe. Harry még mindig azon vigyorog, hogy a kis polipokat, és egyéb különleges dolgokat hogyan is méregettem. Valóban nem a fogamra való volt. Többször is megígértette velem, hogy inkább a segítségét kérem az ilyen alkalmakkor. A pizza, az ital ízletes volt, míg a társaság remek. Sokat nevettünk, és rengeteget beszélgettünk mindenféle őrült dologról.
- Hosszú volt ez a nap – sóhajtok fel. – Nem gondoltam volna, hogy az utazás ennyire kimeríti az embert.
Lerúgom a magas sarkú cipőimet, és a kabátomtól, s a táskámtól is megszabadulok.
- Hát igen, nem éppen egy pihentető dolog. Hiába csak ül az ember, fárasztó.
- Igen, nagyon is az – nyomok el egy ásítást.
A táskámból előveszem a meleg, téli pizsamámat, és a fürdőszobába vonulok. Mivel zuhanyoztam, és csak nem messze mentünk egy étterembe, így a sminkemet távolítom el, megmosom a fogaimat, és átöltözöm. Újabb ásítás tör rám, ahogyan kifelé haladok, s a szobába lepek.
- Harry… – mondom, de el is hallgatok, amit az ablaknál állva megpillantom, hogy éppen telefonál.
- Tudom, kincsem – a hangja szeretetteljes. – Hiányzol manó, te is – sóhajt fel. – Öt estét alszol, és már otthon is leszek veled.. Igen, ígérem. Szeretlek. Jó éjszakát.
Bontja a vonalat, és egy pillanatra az üvegnek dönti a homlokát, majd lassan megfordul, és csak ekkor veszi észre, hogy mögötte állok, pár méterrel arrább.
- Ne haragudj, nem akartam hallgatózni – mentegetőzöm azonnal.
- Semmi baj, Sel – mosolyog rám. – Szabad? – mutat a fürdőre.
Bólintok, és odébb állok, ő pedig elhalad mellettem. Mivel tényleg fáradt vagyok, lefekszem az ágy egyik felére. Mivel king size ágy van, így kellő távolságot felvéve tudunk egymás mellett aludni. Már csak a éjjeli lámpák égnek, én pedig fáradt testemet a paplan alá bújtatva, az én oldalamon lévőt le is oltom. Hallom, ahogyan Harry visszatér, majd a matrac be is süpped, a villany pedig leoltódik. Mozog, míg kényelmesen el nem helyezkedik.
- Rosie volt – szólal meg, én pedig megfordulok.
Harry a hátán fekszik, a plafont bámulja, és nagyokat sóhajtozik. Megsajnálom. Ahogyan a kislánya nevét mondja, már is érződik, hogy mennyire is hiányzik neki. Nem kell kimondania, tudom, hiszen egyértelmű.
Nem mondok semmit, csupán várok, hogy magától folytassa. 
- Tudod, mióta ketten vagyunk, nagyon ritkán szakadunk el egymástól – folytatja, ahogyan azt vártam. – Csodálatos kislány, jobbat sem kívánhatnék. Ő a mindenem, az életem – pillant rám.
- Természetes, hogy hiányzik – nyugtatom meg.
- Rosszul érzem magam, amiért lejöttem. Rengetegszer átgondoltam, és a nagymamája bíztatott, hogy menjek. Imádják egymást, tudom, hogy vigyáznak rá, hogy jó helyen van, még is lelkiismeret furdalásom van.
- Hazamehetünk este, ha gondolod. Nem értek az ilyen dolgokhoz, de biztosan előrébb lehet hozni a jegyet – motyogom. – Amint elintézzük az üzletet, visszamehetünk, Harry. Megértem.
- Annyira nehéz – hunyja le pár pillanatra a szemhéjait. – Szeretném, ha itt lenne. Ha itt lenne velünk – elcsuklik a hangja kissé. – Aludjunk, reggel korán ébredünk.
- Rendben - értek egyet halkan.
- Jó éjszakát, Sel.
- Jó éjszakát, Harry. 

*

Reggel korán ébredek, Harry nincs már az ágyban, így én is kimászom, és a fürdőbe vonulok. Fáradt vagyok, de a zuhany felébreszt, észhez térit, és sürget is. Amint elhagyom a kabint, a tükör elé állok, ahol natúr sminket viszek fel az arcomra, majd a hajamat kissé begöndörítem, és már öltözködni is kezdem. Fehérneműre testszínű harisnyát veszek, majd egy fekete, pamut, térd fölé érő zoknit, szoknyát, toppot és egy enyhe rózsaszín árnyalatú inget. 
- Milyen csinos vagy – perdülök meg a tengelyem körül, így már szemtől szemben állok Harryvel.
- Köszönöm – enyhe pír önti el az arcomat. – Merre voltál?
Érdeklődöm, míg figyelem, ahogyan a törülközőt ledobja hanyagul, ám én odalépek és kiterítem a vizes anyagot.
- Csak úsztam egy keveset – mondja. – Pár perc és elkészülök, aztán mehetünk.
Be is vonul a fürdőbe, én pedig az ágyra ülök, és türelmesen várok. Fogalmam sincs, hogy mire is számítsak, de remélem, hogy ízletes péksüteményeket kóstolhatok meg. Már ennek a gondolatára is még éhesebbé válok. 
- Merre jársz, Sel?
Fejemet felkapom a kérdés hallatán. Mosolyogva néz rám, és a válaszomra vár.
- Csak a munkán – felelem. – Kíváncsi vagyok, hogy miket mutatnak nekünk. Kóstolhatunk is?
- Persze, hiszen miként is döntenénk? – vigyorog. – Látom, ez a része tetszik.
- Hát, éhes vagyok már eléggé – vallom be. – A finom péksütemények pedig a gyengéim.
- Igen, tudom – jegyzi meg, és öltözködni kezd.
Furcsa, hogy ennyire közvetlen, hogy csak úgy öltözik, és vetkőzik előttem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Éjszaka is, amikor felébredtem, meztelen felsőteste kilátszódott a takaró selyem anyaga alól. Hosszan kémleltem, és figyeltem minden motívumot, amelyek a bőre alá lettek festve. Csodás, megdöbbentő és lehengerlő mintákat is felismertem. Nagyon tetszett több is, de a fecskék, különösen felkeltették az érdeklődésemet. Az állapok valamiért nagyon vonzzák, ugyanis a madarak mellett, egy sas, pillangó és még egy tigris is helyet kapott már a bőrén, amely a művészek előtt vászonként szolgál. Az olajlevelek is lekötötték pár pillanatig a figyelmemet, amelyek a v vonalánál díszítik a bőrét.
- Mostanában nagyon elkalandozol – újra a hangja térít vissza a jelenbe.
- Sajnálom – mosolygom rá.
- Mehetünk, éhes kislány?
- Igen, és nem vagyok kislány – mormogom, és már fel is veszem a kabátom.
Harry udvarias férfi módjára segíti fel rám a fekete anyagot, aztán a táskámat is a kezembe adja, én pedig hálásan meg is köszönöm neki.
Harryvel taxival megyünk arra a címre, ahol találkozónk van a férfivel. Egyre izgatottabb voltam. Igen, imádok enni. Nem az a lány vagyok, aki este nem eszik, vagy bizonyos szabályokat tesz, amiket igyekszik nem át lépni. Ha éhes vagyok, eszek, és azt, amit megkívánok.
Párizs csodálatos. Kifelé bámulok az ablakon, és alig várom, hogy már az utcákon sétálhassunk, hogy mindent megnézzünk, hogy valódi turisták legyünk, és ne csak dolgozzunk.
Megérkezve egy igazán szép kávézó elé, ki is szállunk. Az ablakban rózsaszín és fehér árnyalatú virágok vannak. Kinn a macskaköves úton fonott székek, és asztalok, melyeknek a teteje üveg. Pár ember már kinn ül, a napilapot olvassa, a kávéját szürcsölgeti vagy éppen a friss, gusztusos péksüteményekből falatozik.
Belépve az épületbe, azonnal melegség érzete áraszt el. Kellemes hangulatú az egész hely, az illatok már korgásra késztetik a gyomrom, és alig várom, hogy végre asztalhoz üljünk, és döntsünk Harryvel.
- Hey, Harry – egy kedves hang mondja Harry nevét.
- Liam – mosolyog rá a srácra, aki közeledik felénk.
Liam, megtörli a kezét a kötényébe, amit visel, aztán meleg ölelésébe vonja Harryt, aki hasonlóan lelkes a rég nem látott barátjával szemben. Megveregetik barátságosan egymás vállát, aztán elszakadnak egymástól.
- Selena – fordul felém. – Hogy vagy? Hallottam a balesetedről.
- Amnéziája van, és semmire sem emlékszik.
Informálja Harry, úgy, hogy a semmire szót kissé kihangsúlyozza. Liam a barátja arcát figyeli, míg én feszengem, ugyanis azt mutatja a helyzet, hogy Liam és én ismerjük egymást.
- Semmire? – pillant rám.
- Sajnálom – állok egyik lábamról a másira.
- Nem a te hibád – mosolyog rám. – Üljünk le – mutat egy hátsó asztal irányába, ahova el is indulunk.
Harry lesegíti a kabátomat, aztán ő is megszabadul a sajátjától, és leülünk a kényelmes, bőrből kialakított ülőkére. Liam velünk szemben foglal helyet, és int egyet a pult irányába, ahonnan jöttünk. Egy kedves lány áll meg mellettünk, aztán már az italrendelésünket adjuk le, aztán Liam mondja neki, hogy milyen süteményeket, ételkülönlegességeket szolgáljon fel, és hozzon ki.
- Van valami elképzelésetek? – kérdezi a kávéját kevergetve.
- Finom legyen. Valami kókuszos különlegességetek is van? – pillant rám Harry kaján vigyorral az arcán.
- De, már mondtam is a lányoknak, hogy süssenek le frissen – feleli Liam.
Kikerülnek elénk az italok. A fiúk kávét és vizet isznak, én pedig narancslevet kortyolgatok.
A még langyos reggelik is kikerülnek elénk, aztán Harryvel mindegyiket megfelezve kóstoljuk meg azokat. Mindegyik nagyon ízletes, különleges, és szinte a rabja leszek egy különleges csodának, amelyben csokoládé, kókusz és egy kis citromos krém is található benne. Harry egy picit tör csak belőle, de én az egészet befalom mohón.
- Látom meglett az egyik, amelyet viszünk magunkkal – vigyorog rám, én pedig lenyelem az utolsó falatot is.
Közelebb hajol, arcon csókol míg én csak kissé megszeppenve kortyolok bele a narancslevembe. 

csoport: Alexa S. blogs

3 megjegyzés:

  1. Egyre jobban úgy gondolok hogy Harry és Sel együtt voltak a baleset előtt, és talán Rosie is közös, de kitudja te mindig meglepetést okozol és ezért is jó téged olvasni :)
    Várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó mint minden írásod :) annyira türelmetlen vagyok a folytatással kapcsolatban,megőrülök,hogy megtudjam Rosie anyukája igazából kiaz(remélem Selena) és Sel meg Harry között mi volt régen!?

    VálaszTörlés
  3. Szia, nagyon jó rész lett, Harry és Sel olyan aranyosak. Ez a kedvenc történetem tőled. Várom már, hogy legalább valami kicsi kiderüljön abból, hogy mi volt régen közöttük. Várom már a következő részt. Nagyon jól írsz csak így tovább! :)

    VálaszTörlés