2016. január 29., péntek

12.rész*Kedvesség és türelem

Mind a ketten nagy készülődésben vagyunk. Harry még mindig igen bőszen titkolja, hogy hova is megyünk, ám a női kíváncsiság nagyon is bennem él, így többször is rákérdezem, még ha választ nem is kapok tőle. Véleménye szerint nagyon is kíváncsi vagyok, és a szíve szerint elmondaná, de nem szeretné, ha kicsit is tiltakoznék. Rábólintok, és a fürdőszobába vonulok, ahol is készülődni kezdek. Gyors hajmosás és zuhany után, enyhe füstös sminket viszek fel az arcomra, a hajamat finom hullámokba csavarom aztán késznek nyilvánítva magam sietek vissza a hálóba, ahol Harry már fürkésző tekintete vár rám. 
- Valami csinos ruhát vegyél fel, kérlek - vigyorog le rám, én pedig csak bólintok, ahogyan a csomagomhoz lépek. - Gyors lezuhanyozom én is - lép el mellettem, de a kezemen végigsimít és csak azután tűnik el a fürdőszobának fa ajtaja mögött.
A táskámban nézelődve akadok rá egy fekete ruhára, amely azonnal a szívembe lopta magát, amikor a szekrényemből kiemeltem még a bepakolás során. Magamhoz veszem a számomra igen lenge darabot, ám mielőtt valóban fel is venném, meggyőződöm arról, hogy Harry a zuhany alatt áztatja magát. 
A ruha tökéletesen passzol, kellően mutatja meg a lábaimat, és a finom dekoltázs is csak éppen hogy megmutatja magát. Egy fekete cipőt veszek fel hozzá, és a parfümömből is pár fújással is még megengedek magamnak, aztán már a kabátomat veszem fel, hogy a ruhám, a leleplezéséig titokban maradjon. 
- Most vagy csak egy apró fehérnemű van rajtad... - kezd bele, ahogyan visszatért a helyiségbe Harry.
- Ne is reménykedj - nevetek fel. - Inkább készülj! Kíváncsi vagyok, bár ilyen későn kétlem, hogy olyan sok helyre eltudnánk menni.
- Ne gondolkozz, csak megárt - kacsint rám, miközben az ingének alsóbb gombjait fogja egybe. 
Nem szólok semmit, pedig jó pár megjegyzésem lenne a kis gonosz piszkálgatásával kapcsolatban, még is szó nélkül hagyom. Kézen fog, s kivezet a szobánkból, az épületből, és egy taxit int le. A sofőrrel francia nyelven kommunikál, melynek köszönhetően a szavai a fülembe kúsznak, a tekintetem pedig az ajkaira szegeződik, amellyel megformázza a francia szavakat.
- Merre jársz, szépségem? - fogja meg a kezem, és az ujjainkat is egybefonja.
- Csak elbambultam - mosolygom rá. - Beszéltél Rosieval?
- Igen, amíg a fürdőben voltam, beszéltem vele. Már amennyire vele lehetséges - nevet fel.
- Kivel van most?
- Édesanyámmal.
- Még soha nem beszéltél a családodról - halkan beszélek, így a beszélgetésünk igen bizalmasra is fordul.
- Igen, tudom, és most sem szeretnék, ha nem baj - sóhajt fel, de egy gyengéd mosollyal megajándékoz, amely elveszi az élét az elutasításának.
- Persze, bocsánat - pillantok ki az ablakon, hogy megnézzem merre is tartunk. Elfogadom, hogy nem szeretne a családjáról beszélni, még is a hidegsége fáj.
- Ígérem, hogy mesélni fogok, de ne rontsuk el ezt az estét, rendben ? - fordítja vissza a arcomat az államnál fogva maga felé. Közelebb hajol, a tekintetünk egybekapcsolódok, és várom a csodás találkozást, de nem adja meg ezt az örömöt, mindössze magához von, és a hajamba csókol.
- Mindjárt megérkezünk - szorítja meg finoman a kezemet. - Ne aludj el - mellkasa megrázkódik a nevetéstől kissé.
- Igyekszem - pillantok fel rá.
Az arcunk pár centire van egymástól, s a tekintete is feladva, az ajkaimra pillant, aztán mélyen beszívja a levegőt, felnéz.
- Itt is vagyunk - húzódik el, hogy a tárcáját megszerezze.
Egy szórakozóhely bejárata előtt állunk, amelyen hamar át is jutunk. Forró levegő érinti meg a bőrömet, a szemeim pedig elkerekednek, ahogyan körbepillantva hevesen táncoló párokat pillantok meg. Nagyot nyelek, de Harry a derekamra simítja a kezét, és könnyedén tovább terelget, mígnem a ruhatárhoz nem érünk, ahol a kabátjainkat le is adjuk. Ahogyan megszabadulok a védelmet nyújtó meleg anyagtól, táskámat visszahelyezem a vállamra, aztán felpillantok. Arcomat pír önti el, míg Harry szemei végigjárják a testemet.
- Basszus - szisszen fel, s közelebb von magához. - Honnan vannak ilyen ruháid? Bassza meg...
- Hé, fogd vissza magad - nevetek fel jókedvűen. - Ez csak egy selyem anyag, nem nagy dolog.
- Őrjítően szexi vagy - mormolja teljesen hozzám simulva.
- Nem kell túlzásokba esni.
- Igyunk valamit, mit szólsz hozzá?
Végre témát vált, amiért én nagyon is hálás vagyok. Bólintok, beleegyezésképpen, s hagyom, hogy kézen fogva vezessen előre a pulthoz. A tömegen keresztül vezet az utunk. Véletlenül, akaratlanul is nekimegyek olykor pár embernek, akiktől elnézést kérek, de ők rám sem hederítve olvadnak továbbra is egybe. A bárrészhez érve, Harry maga elé húz, szinte védelmezően megállva mögöttem, s a fülemhez hajol.
- Mit szeretnél inni?
- Valami könnyedet, ami nem száll azonnal a fejembe - felelem a vállam fölött rápillantva.
- Édes pezsgő? Az régen is nagy kedvenced volt.
- Akkor legyen az.
Közelebb hajol, és leadja a rendelést. A srác ki is pont egy hideg pezsgőt, és megtölti a poharamat, míg Harry egy pohár whiskyt kapok, kellő mennyiségű jéggel a pohár alján.
- Egészségedre - koccintja össze a poharainkat, és a jégkockák megmozdulnak a pohár mélyén.
Belekortyolok a hűs italba, és valóban elnyeri a tetszésemet. Harry is felhajtja a saját italát, aztán a pultra teszi a már üres poharát. Én még a felénél se járok, de ő újra rendel, ám nem alkoholt, mindössze egy üveg szénsavas vizet.
- Ritka alkalmakkor iszom, inkább a víz, ami mellett maradok - indokolja meg.
Mosolygom, aztán megiszom az italomat én is, és leteszem a poharat.
- Szeretnél táncolni esetleg?
- Nem, nem igazán - húzom el a számat, Harry pedig bólint, és egy bárszéken foglal helyet. A lábai közé húz, ahonnan könnyedén kémlelhetem a táncoló tömeget. A ritmus megragad, nem tiltakozom, a csípőmet mozgatni kezdem. Harry keze jelenik meg a szemeim előtt, egy újabb pohár pezsgővel. Elveszem tőle a kínált italt, és a hűs folyadék már végig is folyik a torkomon. Érzem, amikor a kezét bátortalanul a csípőmre csúsztatja, s még közelebb von magához. Meleg lehelete a vállamat simogatja, és ennek köszönhetően a gerincem mentén a hideg fut végig rajtam, s önkéntelenül férkőzöm közelebb kemény testéhez.
- Kérsz még pezsgőt? - hajol a fülemhez, a hajamat hátrasöpri, így az ajkai találkozhatnak minden aggály nélkül a felhevült bőrömmel.
- Szeretnél leitatni? - fordulok felé. Ajkaim megérintik az övéit. Túlságosan is kövel van, vagy távol? Még magam sem tudom eldönteni.
- Eszem ágában sincs - mormogja, és a szájának mozgása édes simogatással ajándékozza meg a csókjára éhes ajkaimat.
A keze megkeresi az enyémét, és egybefonja az ujjainkat az alhasamnál, míg a másik kezével az állam alá nyúl, hogy még véletlenül se tudjak elszakadni igéző smaragdzöld tekintetétől.
- Táncolnál velem, szépségem?
Bólintok, mert mindössze ennyire telik tőlem. Elmosolyodik, és arrább terelget finoman, hogy a bárszékről lecsússzon. Leteszem a talpas poharat, és kézen fogva követem a göndör srácot, aki váratlanul magával szembe is fordít. Testünk olyannyira eggyé válik, hogy még a levegővétel is kisebb küzdelmet ígér. Egyik kezével bátran öleli körül a csípőmet, míg a másikkal a hajamba túr, és oldalra söpri a hosszú sötét tincseimet. Arcát a nyakam hajlatába tünteti el, és élesen szívja magába a levegőt, míg a csípőjét mozgatni kezdi a vad ütemre, amelyet a zene diktál, s a körülöttünk lévő tömeg.
Én még kissé visszafogott vagyok, és félénken túrok bele a kellően hosszú göndör fürtök közé. A testemet én is mozgásra késztetem, és lassan átadom magam a hangulatnak és a fülledt levegőnek. Melegem van, és ahogyan Harry az én testemnek simul, még jobban levegőért kapok. Kellemes, férfias illata kúszik az orromba, és a lehetetlennél is közelebb vonom a vonagló testemhez.
Szája puha csókkal jutalmazza a nyakam hajlatát, miközben mormog valamit a bőrömbe, s nem tudom kivenni a szavai értelmét, így csak tovább figyelem a zenének forró ritmusát, amely átjárja a testem minden kis porcikáját.
Lassan csókolja fel magát a nyakamon, míg nem a számhoz nem ér. Szemeimbe pillant, de egyikünk sem töri meg a közöttünk lévő némaságot. Szorosabban fonom kezemet a nyaka körül, és még lejjebb húzom magamhoz az arcát, forró csókjának, édes ízének reményében. Először kis puszit ad csak, aztán ahogyan viszonozom, s lehunyom a pilláimat, átadja magát az érzésnek, és már hevesebben csókol meg, amely szinte már égeti a számat. Vándorló keze levándorol, s a fenekemen simít végig, mire én elhúzódom tőle, és a kezét feljebb vezetem, vissza a csípőmre.
- Ne haragudj, kérlek - motyogja, s mélyen magába szívja a levegőt. 
Megrázom a fejem, tudatva vele, hogy egyáltalán nem haragszom rá, majd felpipiskedve puszit nyomok a duzzadt ajkakra, hogy nyomatékosítsam.
Azt este folytatásában rengeteg nevetés, forró tánc és gyengéd csók követi egymást. Teljesen felszabadulok Harry mellett, ahogyan védelmezően ölel. Tetszik, hogy felszabadult, és az is, ahogyan én viselkedem mellette. Úgy érzem magam, mint akinek semmi problémája sincs, és csak éli a hétköznapi emberek életet. Tudom, hogy hálával tartozom Harrynek amiatt, hogy ennyire jól kezeli a helyzetet, s felettébb türelmes is velem.

3 megjegyzés:

  1. Még, még, még! :D
    Istenien mutatod be kettejük életét, ahogy egymáshoz próbálnak közelebb kerülni. Engem is meglep Harry türelmessége, főleg az, hogy ennyire óvja a kislányát Sel-től. De nagyon várom a folytatást! :D Sok izgalmat rejtesz még számunkra, úgy hiszem. :D

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Nagyon jó lett mint mindig :) Élvezem azt olvasni hogy fokozatosan kerülnek talán újra egymáshoz közelebb :)
    Nagyon várom a következőt, meg persze Sel és Rosie találkozását :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  3. Szia. Annyira szeretem ezt a sztorit, bár mondjuk melyik blogodat ne szeretném?!.Egyszerűen fantasztikus ahogyan írsz. Annyira átérzem az egészet,magával ragad és olyan mintha én is ott lennék és azt érezném amit ők és olyan kis drágák együtt.Nagyon várom a következő részt. :*

    VálaszTörlés