2016. május 17., kedd

29.rész*Összeomlott kártyavár

A gardróbban állva rángatom magamra a farmeremet, majd a trikómba is bele bújok. Amint minden ruhadarab a helyére kerül, már megyek is kislányomhoz, aki még álmosan pislogva nézi a korai mesét.
- Bébi, készülnöd kell, mert elkésünk az oviból – guggolok le hozzá, és pedig a kezét nyújtja. A karjaimba veszem, s elindulok vele kifelé, egyenesen a fürdőszobába, ahol a fogmosás és a haja megformázása kerül sorra. - Milyen hajat szeretnél?
- Fonás – motyogja még álmosan, majd a fogait kezdi megmosni.
Ketté választom a haját, s egészen föntről kezdem el befonni neki.
- Hol az álmos kis hercegnőm?
Harry boldog hangja tölti be a teret, mire az arcomra széles mosoly húzódik. Közelebb jön, leguggol a kislány elé, s az arcára nyom egy puszit.
- Muszáj oviba menni? - pillant fel rám a tükörben Rosie.
- Miért nem szeretnél? Eddig imádtad – fogja meg a kis kezét Harry.
- Anya itt van – suttogja, de tisztán lehet hallani a szavait.
- Este is itt lesz, bébi.
- Biztos? - kérdezi megtört hangon, én pedig nagyot nyelek. Harry felpillant rám, aztán újra Rosiera néz.
- Ígérem.
Mindennel végzek, aztán Rosie már megy is a szobájába, hogy felvegye a már kikészített ruhadarabokat. Harry feláll, magához húz, én pedig menekülök a karaji közé.
- Idő kell neki, mire megszokja, hogy itt vagy, és, hogy nem mész el többet – suttogja.
- Tudnia kell, hogy soha többet nem hagyom el! És eddig sem az én döntésem volt...
- Tudom édesem, tudom – sóhajt fel. - Elvisszük, aztán bemegyünk a pékségbe, délután pedig megyünk érte, rendben? Nyugodj meg, minden rendben lesz vele.
- Rendben – bólintok, és egy kis csókot adok a szájára.

- Bekötötted magad? - fordulok Rosie felé, aki kikérte magának, s mondta, hogy megoldja, amikor a segítségére siettem.
- Igen, anyu- sóhajt fel, és mosolyogva magához öleli a maciját.
- Indulhatunk?
- Igen - felelem, s én is bekötöm magam.
A korai óráknak köszönhetően még mindenki csendben van. Rosie vidám hangja sem tölti be a kocsi belsejét, és ez hiányzik is. Harry könnyedén hajt végig az utakon, mert még nem sok ember ébredt fel. Az ovoda nincs messze tőlünk. Harry leparkol a bejárat mellett, én pedig ki is szállok. Ő is követ, segít a kislányunknak kiszállni, aztán elindulunk befelé. A kis szekrények között sétálva Rosie megáll egynél, és leül. Lerúgja a csizmáit, majd a kis benti tornacipőjét veszi át.
- Minden megvan? - guggolok le hozzá, mire az egyik kezét körém fonja.
- Igen - mosolyog rám, és egy puszit nyom az arcomra. - Apci - nyújtozkodik most Harry felé, akinek az arcára szinte egy puszit hint és már szalad is a terembe.
- Látod, ennyi volt, már el is felejtett bennünket - nevet fel Harry, ahogyan felállunk, és magához húz. - Indulhatunk, szépségem?
- Persze, nézzünk szemben a vidám alkalazottunkkal - nyögök fel fájdalmasan, mire Harry kissé megfeszül, majd egy mosolyt erőltet az arcára, s kézen fogva kivezet az intézmény ajtaján.
Csendben utazunk tovább, egyenesen a pékségig, amely már nyitva van. Pár vásárló lép ki az épületből, én pedig a járművet hagyom el. Harry a nyomomban lépked, az ujjainkat egybefonja, s úgy igyekezünk be.
- Jó reggelt - köszön széled mosollyal az arcán Judy.
- Neked is - felelem, de Harry csak egy biccentésre méltatja a lányt.
Harry megfogja a táskámat én pedig elkezdem a szokásos reggelinket összeállítani. A lány semmit sem szól, csupán kiszolgálja a Amyvel a vásárlókat. Tálcával a kezembe térek be az irodába, ahol Harry már valami papírokat nézeget ráncba szaladt homlokkal.
- Mi történt? - teszem le a tálcát az asztalra, és visszalépek, hogy becsukjam az ajtót.
- Tessék? - néz fel rám. - Ja, semmi, miért?
- Olyan aggodalmasan nézel - sétálok hozzá.
- Semmi baj, tényleg. Ezeket rendbe teszem és a rendelést is össze kell írni, és leadni.
- Miben segítsek?
- Semmiben, reggelizz meg nyugodtan, addig elintézem - morogja, és a kávéját maga elé húzva már vissza is fordítja a tekintetét a monitorra.
- Harry - emelem fel a kezét, és az ölébe ülök, hogy a teljes figyelmét megszerezzem. Felnéz a szemeimbe. - Emlékszel, hogy azt mondtad, ez a közös vállalkozásunk?
- Persze, ez így is van.
- Mi történt, ami miatt most ennyire heves fordulatot vett a hangulatod?
- Semmi, velem voltál, tudnod kellene, hogy semmi sem történt.
- Ne hazudj nekem! Látom, hogy van valami.
- Tényleg nincsen semmi gond, oké? És, ha most nem haragszol, van egy-két elintézni valóm.
- Akkor hagylak, ha már úgy sincs rám szükséged - felem, és elsétálva tőle a kabátomat, s a táskámat is magamhoz veszem.
- Hé, Sel!
- Szólj, ha kitaláltad, hogy mi a problémád - csukom be magam mögött az ajtót.
Felveszem a kabátomat, a táskám pántját pedig fogom, és előre megyek.
- Csak nem vihar a paradicsomban?
- Judy, a munkáddal foglalkozz, rendben? Senkinek sem hiányoznak a csípős megjegyzéseid - mormogom, majd a nyíló ajtó felé nézek, amely mögül Harry bukkan fel.
- Már régen ott kellett volna hagynod, nem érdemeled meg!
- Judy! - kiált rá Harry.
- Mi van? Úgy is meg fogja tudni - ránt vállat egyszerűen a lány, én pedig értetlenül állok Harry előtt, aki dühösen mered a pultosra, aztán rám figyel, de már késő. Kirohanok a pékségből. A lépteim messze visznek, aminek örülök, bár még Harry kiáltásait tisztán hallom.

Hazasétáltam, és megnyugodtam, hogy Harry nem jött haza. Elmentem Rosieért, aki kíváncsian kérdezte, hogy apja miért is nincs velünk. Elmondtam, hogy sok dolga van ma a pékségben, ő pedig bólintott, és elmesélte, hogy milyen érdekes dolgok is történtek vele a nap folyamán. Hazaérve a szobájába rohant, ahol is átöltözött, és lepakolt, majd rohant is vissza hozzám.
- Mami, nézd - nyújt át egy rajzot, amelyet ő készített.
- Nagyon szép, bébi - guggolok le hozzá. - Kirakjuk, hogy mindennap lássam, oké?
Bólint, én pedig a hűtőhöz megyek, amelyen már több rajz is helyet kapott. Két mágnessel rögzítem, majd egy puszit nyomok az arcára. Azután a vacsora elkészítésének állok neki vele, amely az ő kérésére sültkrumpli, és sütőben készített hal.
Már Rosie számára későre jár, a vacsorát befalta, és a fürdéssel is meglennénk, így már a mese, és az alvás van hátra. Harry még nem jött haza, és emiatt kissé aggódom. Rosie már többször megkérdezte, de mindig csak a munkára hivatkoztam.
- Reggel itthon lesz? - kérdezi nagy, már álmos szemkkel.
- Igen, bébi, már itthon lesz. De, ha elalszol, hamarabb eljön a reggel.
- Apci is mindig ezt mondta, amikor te dolgoztál.
- Aludjál Angyalkám - csókolom arcon, ő pedig lehunyja a szemeit, s a maciját szorítva igyekszik az álmaiba merülni.
Lenn az edények mosogatásával végzek, mindent a helyére pakolok, és az órára pillantok, amely ár tíz órát mutat. Leoltom a villanyokat, és az emelet írányába indulok, hogy egy gyorst zuhanyt vegyek, majd aludni térjek.
Az ágyon ülök, egy könyvet olvasok, mert hiába is próbálok aludni, nem tudok. Már az éjfélt is elhagyta az órán a mutató, de Harryről még mindig semmi hír. Mély sóhaj kiséretében teszem le a könyvet, mire motoszkálásra kapom fel a fejem.
- Szia - motyogja.
- Hazataláltál? Esetleg Judy kidobot?
- Sel, kérlek - lép közelebb.
- Nem, nem érdekel. Csak sejtésem van a dolgokkal kapcsolatban, de semmi kedvem most beszélni erről. Pontosabban, szerettem volna megbeszélni veled, de nem hajnali negyed egykor. A kanapén van ágynemű, ha gondolod lemegyek én, de nem akarok melletted aludni.
- Nem, majd én - bólint, s sóhajtva hátat fordít, és távozik.

3 megjegyzés:

  1. Huhh, ajajj, wow! Ezek voltak a legelső reakcióim!
    Derüljön már ki minden! Vagy emlekézzen, esetleg emlékeztessék már őt!! Kérlek kérlek!! Nekem ez már fizikai fájdalmar okoz! És!!! A legfontosabb!! Hogy siess a köviveeel!! ❤️❤️❤️❤️ Puszii

    VálaszTörlés
  2. Ó te jó ég, kíváncsi vagyok mi lesz még itt :) pedig olyan kis édesek voltak:) Judy nem szimpatikus :) Várom a következőt:)
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Miért? ! Miért itt kell vége lennie xDD ez volt az 1.reakcióm de pontosan tudom miért xDD uhh nagyon várom a folytatást nagyon jó lett

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Epilógus

Könnyek folynak végig az arcomon. A szívem gyorsan ver, a fülem sípol, és egyszerűen nem akarom elhinni a dolgot. Nagyot nyelek, úgy érze...