2016. május 23., hétfő

30.rész*Történelem

- Mami!
Rosie felmászik hozzám, én pedig ijedten kapom rá a tekintetemet, hogy esetleg elaludtam vagy valami probléma van. Magamhoz húzom, és az órára pillantok, ami még csupán fél hatot mutat.
- Mi a baj bébi?
- Fáj – teszi pocakjára a kezét.
- Rosszul is érzed magad, vagy csak a pocakod fáj? - simítom tenyeremet a fájó területre és simogatni kezdem.
- Csak fáj.
- Aludj vissza, és mire felébredsz, elmúlik, rendben?
- Apci?
- Ő lenn van, rosszul viselkedett, és a kanapén alszik.
Elkuncogja magát, aztán közelebb bújik, apró teste eltűnik a takaró alatt. Végigsimítok a haján, egy puszit hintek rá, és átölelem, hogy még én is vissza tudjak aludni.

Rosie puszit adott Harrynek, aki még mélyen aludt, amikor mi az oviba indultunk reggel. A kezemet fogva sétált mellettem, és azt kérdezte, hogy az apukája mit is tett, hogy a kanapén töltötte az éjszakát. Igyekeztem úgy fogalmazni, hogy ő is értse, és természetesen nem azt meséltem el neki, hogy én mit is szűrtem le a cselekedetekből. Gyerekes dolgokkal jöttem, mint, hogy nem ette meg a vacsorához készített párolt brokkolit. Elnevette magát, a kis tenyerét a szája elé tette, és úgy szedte a lábait a nem messze található ovi épületéig. Amint átöltöztettem, és elköszöntem tőle már vígan szaladt is a csoportjához, a hasfájása pedig már csak egy múltbéli pont maradt.
Belépve a házba még mindig a csend fogad. Megszabadulok a kabáttól, a csizmámtól, és belesek a nappaliba. A sötétítők be vannak húzva, én pedig nem kegyelmezve rántom el a drapériákat, a fény beáramlik és az ablakot is kitárom, hogy átszellőzzön a helyiség. Harry meg sem moccan. Bokszerben fekszik, és a takarót öleli, ám a hideg megcsapja, mert morogva magára rántja a takarót.
- Ideje felkelni – szólalok meg, és leülök a dohányzóasztalra, a kanapé elé.
Mocorogni kezd, és felém fordul, de a takaró alá menekül a csípős hideg miatt. Arcát jobban a párnába fúrja, a nyakáig vonja az anyagot, és mint egy másnapos kisfiú könyörög az alvásért.
- Harry, ébredj – sóhajtok fel, és a hajamba túrok.
- Bébi, még öt percet – nyújtja ki a kezét és megragad, hogy magához vonjon, de elrántom a kezemet, és felállok. Még kijjebb mászik, mire a földön köt ki, és kétség sem fér ahhoz, hogy felejtette hol is töltötte az éjszakát.
- Bassza meg! - kiált fel, én pedig magára hagyom. - A picsába – szitkozódik.
Lepakolom az asztalról a reggelinél használt dolgokat, és mindent a mosogatóba helyezek. Hallom, ahogyan mormog valamit, miközben kifelé jön, hozzám.
- Hogyha itthon lenne még Rosie, most azt hiszem megkapnád a letolást – utalok a káromkodásra.
- Tudom, csak hirtelen kicsúszott, sajnálom – leül. - Beszélhetnénk, kérlek?
- Hallgatlak - a mosogatóhoz állok, és elkezdem a használt dolgokat elmosni. Hallom, ahogyan Harry mélyen magába szívja a levegőt.
- Tegnap este nem viselkedtem őrült tini módjára, és nem ittam le magam. Remélem, hogy ezzel tisztában vagy.
- Láttam, hogy nem voltál ittas, éjjel volt, de attól még tökéletesen felismerem a részeg embert, ne aggódj. Értékelem, hogy nem ittad le magad, bár még mindig kérdéseket hagy maga után, hogy merre is jártál.
- Anyánál voltam. Muszáj volt beszélnem vele. Elmentem az ovihoz, de messzebb láttam, ahogyan bementél Rosieért, így tovább is mentem. Muszáj volt beszélnem valakivel, akiben megbízok, és tudom, hogy tud szinte mindent.
- Imádom Annet, ezt te is jól tudod, de Harry, ez a mi magánéletünk, a mi családunk. Nem édesanyád ellen beszélek, csupán szeretném, ha tudnád, hogy ezt nekünk kell megbeszélni egymással, mert mi vagyunk, akik ezt meg tudják oldani - mutatok rá a valóságra.
- Tudom édesem, de muszáj volt valami útmutatást kapnom.
- Nem tudod magától, hogy mit is szeretnél? - teszem le a szivacsot, elzárom a csapot és megtörlöm a kezeimet. Átsétálok a nappaliba, ahol Harry ágyneműét kezdem el összehajtani.
- Édesem, kérlek, beszéljünk - veszi ki a takarót a kezemből, és maga mellé húz a kanapéra.
- Rendben, mondjad.
- Hu... Azon a reggelen, esett nagyon, én elmentem be hamar, szokás szerint, te vitted Rosiet az oviba. Bementem, minden remekül ment, nagyjából tudtam, hogy mikor is érsz be, így elkészítettem neked a teádat, ami már az asztalon várt rád. Közben beszéltünk telefonon is, mondtam, hogy várlak, te meg, hogy van egy meglepetésed. Hiába próbálkoztam, nem mondtad el... Bejött az irodába Judy. Én a dolgaimat csináltam, azt hittem, hogy te jöttél be, de amint megláttam nem értettem a jelenlétét, hiszen neki a pultban a kiszolgálás volt mindig is a feladata. Ti sohasem kedveltétek egymást valóban, de a munkáját végezte, jelentkező pedig nem volt akkoriban a posztra, így maradt. Szóval, reggel letett egy csészét, amiben kávé volt. Már ittam egyet és ő ezt pontosan tudta, de nem igazán érdekelte, mindössze egy ócska ürügy kellett neki, hogy bejöhessen hozzám, és ezt megfelelőnek találta. Kérdezte, hogy segíthet-e, de elutasítottam, mondván, hogy a saját munkakörére koncentráljon. Hajthatatlan volt, a keze már a vállamon, és szinte pillanatok alatt megcsókolt. Azonnal eltaszítottam magamtól, Édesem - néz a szemeimbe. - Felálltam, de ő közelebb jött megint, és mondta, hogy tudja, hogy én is szeretném, ami hülyeség! Sohasem gondoltam rá, soha! A kezeivel felém nyúlt, de mefogtam a csuklóit, te pedig ekkor jöttél be boldog mosollyal, én pedig kétségbeesetten néztem rád. Fájt így látni téged nagyon. Nem engedted, hogy ezeket elmondjam, csak hátat fordítottál, és már ki is szaladtál a pékségből. Utánad mentem, de akkor már a indítottad a kocsit.... akkor történt a baleset. Annyira sajnálom!
Könnyek jelennek meg a szemeibe, és nem szégyenkezve, végig is gördülnek az arcán, ahogyan az enyémén is már a monológjának közepe óta.
- Tehát Judy, akit most sem állhatok ki az első pillanattól kezdve, aki elérte, hogy pocsékul érezzem magam - nevetek fel keserűen, és letörlöm az arcomat. - Remek!
- Még tudnod kell valamit.
- Nem, nem hiszem, hogy többet el tudnék most viselni, Harry - rázom nemlegesen a fejemet.
- Ha ezt elmondtam, akkor azt is tudnod kell, Sel - fogja meg újra a kezemet. - Mindig te mondod, hogy tudni szeretnéd a dolgokat, és, hogy ne ködösítsünk.
- Igen, de ami most a legfontosabb, hogy ki kell rúgnod, Harry. Nem akarom a közeledben látni, nem akarom Rosie közelében, a sajátoméban!
- Kérlek, nyugodj meg - fogja kezei közé az arcomat.
- Ígérd meg, hogy amint bemész, kirúgod! Bemegyek helyette dolgozni, de ő nem maradhat ott!
- Bébi, neked első, Rosie, és, hogy te is rendben legyél, oké? Kiteszem, ígérem neked, de találunk helyette mást, szeretném, ha te itthon lennél Rosieval. Ezt régebben is megbeszéltük.
- Már oviban van, és most nem ez a legfontosabb, hanem, hogyha holnap arra tévedek, még véletlenül e fussak össze vele! - szögezem le, és felállok.
- Rendben - csatlakozik hozzám Harry is. - Velünk mi a helyzet? - húz magához, amint el akarnék menni mellette.
- Nem emlékszem, de elhiszem amit mondasz, hiszen eddig te voltál a legőszíntébb velem. Csak, kérlek, ne kelljen megbánnom a döntésemet. És máskor gyere haza, és velem beszélj.
- Ígérem - hajol közelebb, a keze az arcomra csúszik. - Szabad?
Meleg lehelete a számat érinti, én pedig egy bólintásra méltatom mindössze. Lassan a száját az enyémé ellen nyomja és teljesen elbódít a mámorító csókkal.
- Hiányoztak az ajkaid - mormolja a számba.
Elindul a kanapé irányába, leül, engem pedig az ölébe húz, de a csókunkat egy pillanatra sem szakítja meg. A keze mindenhol ott van a testemen, a szívem hangosan ver, az ujjaim a hajába túrnak, még többet szeretnék belőle, pedig így is tudom, hogy már rengetegmindent kaptam. Keze a pólóm alá siklik, és felfelé kezdi el húzni, én pedig segítve neki dobom le magamról a pamut anyagot. Teljesen elvesztem a józan gondolataimat, és csak Harry lázas csókjainak, forró érintéseinek élek.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett.Szeretem hogy Harry ilyen őszinte Sellel és tényleg felmeri vállalni az érzéseit. Szeretem hogy ennyire szeretik és oda vannak egymásért! Na és a kicsi Rosieról se feledkezzünk meg kis tünemény az a kislány! Jó hogy a problémák és az emlékek hiánya ellenére is ennyire összetartanak. Nagyon jó lett szerintem bár nem tudom az előtte írt milyen volt de ez nekem bőven tökéletes volt! Várom a következőt!! :*

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó lett!! Imádom!! Érdekes dolgok derülnek ki a múltról ...kíváncsi leszek ezek után mi történik...mikor jön vissza az emlékezete. Imádom♥♥...nagyon várom a következő részt:-):-) ★★

    VálaszTörlés
  3. Azt a ... Annyira tudtam hogy egy dög ez a Judy -.- Fogadok hogy Sel terhes volt csak elvetélt a balestet miatt. Az volt a megleptés amit Sel akart elmondani Harrynek , és Harry azt akarta még elmondani neki amiről tudnia kell hogy terhes volt de a balesetben elvetélt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Légyszi az legyen majd benne mikor kirugják Judyt :D

      Törlés
  4. Fújj ez a Judy nagyon jó lett várom a folytatást kíváncsi vagyok mit akart mondani Harry :)

    VálaszTörlés