Sziasztok! Köszönöm szépen az előző
részhez érkezett megjegyzéseket. Ezt a fejezetet nem tartom
annyira jónak, de hiába javítottam, szinte csak rontottam rajta,
szóval sajnálom. Majd írjátok le a véleményeteket!
A másik, amit még meg szeretnék
említeni, hogy egy Leányzó felkért a története főszereplőjének,
amelyben Harry és egy magyar blogger lány a karakter.
Megtiszteltetés számomra, és hatalmas köszönet innen is Neki mégegyszer! Ha
esetleg érdekel benneteket a történet itt megtaláljátok: http://ellatorteneteim.blogspot.co.uk/
A
nyakam puszikkal való elhalmozása, amely ébresztgetni kezd.
Közelebb húzódok a mögöttem fekvő Harryhez, aki a derekam köré
fonja a kezét, és újabb puha csókot ad a nyakamra. Keze az
atlétám alá vándorol, és a bőrömön körkörös, lassú
mozdulatokkal halad végig, míg helyezkedni nem kezdek, fordulok
vele szemben. Keze a fenekemen pihen félig, de nem zavar, a
közelgése melegséggel áraszt el, és a szívem sokkal hevesebben
ver, mint eddig bármikor. Tudom, hogy időt kértem, de valahogyan
mindig eléri, hogy egy kissé megsemmisüljek a közelében.
Beleborzongok egy-egy finom érintésébe, és még többért
esedezem némán, magamban. Orra az enyéméhez ér, megböki, és
mind a kettőnk szája egy széles mosolyra húzódik. Ujjaim
kecsesen siklanak végig a felsőtestén, érintve a tetoválások
nyomat, egészen a tarkójáig, ahol a hajába túrok, s a fejemet
felfelé biccentem, míg az ajkaink édesen nem találkoznak. Úgy
csókol, mintha egy porcelánból készült lány lennék, aki egy
érintésére akár összeroppan. A lehetetlennél is közelebb
húzódok hozzá és a számat keményebben nyomom az övéi ellen,
mire egy elégedett morgással válaszol, és megmarkolja a
fenekemet, ezzel teljesen a teste ellen préselve engemet. Egy
puszival szakad el tőlem, s tér át a nyakam vonalára, át a
kulcscsontomra. Feltüzel, a testem és a lelkem is többre vágyik,
ő pedig mindent megtesz a vágyaim kielégítése érdekében.
-
Fogalmad sincs, hogy mennyire jó újra melletted ébredni - mormogja
Harry, már a zuhany alatt.
Rosie
még az igazak álmát alussza, ami nem is meglepő, hiszen még a
nyolc órát sem üti az óra. A forró szeretkezésünket követően
a fürdőbe vonultunk egy gyors zuhany érdekében, amely nézőpont
kérdése alapon sikerül gyorsra.
-
Szeretnék tényleg veletek lenni, és valami hasonlót kialakítani,
ami régen volt. De persze, te tudod, hogy mennyire is sikerül ez -
lépek ki a kabinból, és a testem köré tekerek egy törülközőt.
Harry a csípője köré tekeri hasonlóan a sajátját, és a
pultnak támaszkodva figyeli, ahogyan a kusza kontyból egy
összeszedett, szorosan fogott kontyot kreálok. Sminket nem
teszek fel, mert a mai napon itthon leszünk, és nem igazán látom
szükségét, illetve szeretem érezni, amikor a bőröm valóban
lélegzik. Emiatt, egy kevés hidratálókrémet teszek fel, aztán a
fogaimat mosom meg.
-
Úgy érzem magam, mint régen - szólal meg.
Mosolyogva
lopok egy puszit, és sietek a hálóba, hogy egy jóganadrág és
atlétát felvehessek. A folyosón végigmenve bepillantok Rosie
szobájába, aki még mindig elnyúlva, kócos hajkoronával,
kissé eltátott ajkakkal alszik, míg a macija már a földön
hever. Beljebb lépek, és mellé helyezem a kis plüsst, aztán
magára is hagyom, hiszen még nyugodtan aludhat.
Lesietek
a lépcsőn és azonnal a nappaliba megyek, ahol kitárom a hatalmas
ajtót, amely a kertre nyílik, hogy kicsit átszellőzzön a lakás,
majd az asztalon pint poharakat és süteményen tányérokat
összeszedve térek át a konyhai részre. Mindent a mosogatóba
helyezek, aztán teszek fel forrni vizet, és Rosie kakaóját is
elkezdem készíteni. Mivel a kicsi imádja a melegszendvicset, így
előkapom a tasakot, majd a többi hozzávalót és elkezdem a
reggelink elkészítését. Amint két szendvics elkészül, egy-egy
tasakba helyezem őket és a pirítóba teszem egy kis időre.
-
Hm, micsoda illatok - jelenik meg Harry, a kezében kócos
kislányunkkal, aki nagyokat pislogva szorosan kapaszkodik apukája
nyakába.
-
Jó reggelt, bébi - nyomok egy puszit az arcára, mire elkezd
átmászni az én kezeimbe.
-
Majd én befejezem, üljetek le - hesseget bennünket arrább Harry.
Figyelem
fél szemmel, ahogyan tesz-vesz, és az asztalra pakol mindent. Rosie
már teljesen felébredt, így felült az ölembe, és innen dirigál
Harrynek, hogy mit hova is rakjon.
-
Ne parancsolgass, kisasszony - emeli fel, és a levegőbe dobja, mire
a kicsi felsikít. A szívem megáll a látvány miatt, de, ahogyan
Harry újra biztosan a karjaiban tartja, megnyugszom, és kissé
mérgesen pillantok rá. Leül mellém, Rosie az ölében marad,
csupán az ő Disney tányérját húzza maga elé. Nyomok neki
majonézt, és már falatozni is kezd.
-
Többet ne csinálj ilyet - nézek Harryre, miközben minimális
cukormennyiséget teszek a teámba.
-
Tessék?
-
A szívbajt hoztad rám, hogy itt dobálod.
-
Jaa, hogy az - vigyorog. - Régen sem rajongtál érte.
-
Nem is értem, hogy miért.
-
Minden rendben, Édes, sohasem tudnék neki ártani - húz magához,
és Rosie háta mögött egy rövid csókkal pecsételi meg a
szavait.
-
Reggli - motyogja teli szájjal Rosie.
-
Igen, édesem, reggelizünk - nyomok az arcára egy puszit, és
Harryvel mi is elkezdünk enni, hogy utána minden erővel a
karácsonyi menőt el tudjuk készíteni.
-
Mikor szoktuk a fát díszíteni? - pillantok Harryre, amint Rosie
elhagyja a helyiséget és a fürdőbe megy, hogy megmosakodjon.
-
Éjszaka szoktuk, amikor Rosie már alszik, tehát holnap reggelre
lesz.
-
Rendben.
-
Viszont az ajándékait be kellene csomagolnod, mert ebben pocsék
vagyok - nevet fel, és magához von.
-
Azt hiszem, hogy majd kitalálok valamit. De addig is, esetleg
megpucolnád a zöldségeket?
-
Neked bármit - kacsint rám, és az éppen beszaladó lányunkat
elkapja röptében. - Ne rohangálj, mert a végén még baj lesz
belőle, kislány - csiklandozza meg, majd egy nagy puszival
elengedi.
-
Segítesz nekem, bébi? Sütünk süteményt, amit holnap a
nagyiékhoz viszünk, rendben?
-
Krémes?
-
Igen, sok krém lesz benne - hozok egy széket magam mellé, melyre
fel is pattan.
Hosszúra
nyúlik a nap még úgy is, hogy Harry és Rosie is itt van. Bár
inkább hátráltatnak, mintsem segítenek nekem. Folyamatosan
egymást dobálták a megpucolt zöldségek héjával, hiába szóltam
rájuk. Harrynek több hasznát nem igazán vettem, így megkértem
őket, hogy inkább máshol szórakozzanak, mintsem a lábaim alatt
tébláboljanak. Elég nagy a konyha, de úgy éreztem, hogy valóban
minden pillanatban aggatnak. És, ha már a segítségükre többet
nem számíthattam, akkor legalább ne itt játszanak, főleg ne
rumlit csináljanak.
Fogalmam
sincs, hogy mikorra végeztem mindennel, pedig nem sok ételt
csináltam, csak ami mára elég, és még holnapra is egy kevés,
mivel a holnapi vacsorát Anne és Robin házában töltjük. Tudom,
valóban azt mondtam, hogy semmi felhajtást, csupán itthoni kis
családias karácsonyt szeretnék, de Anne ragaszkodott hozzá, én
pedig rábólintottam, hiszen a család, a szeretet ünnepe.
A
karácsonyi vacsorát követően Rosiet megfürdettem és egy-egy
forrócsokival, és aprósüteményekkel ültünk le a nappaliba
hárman, és a televízióban éppen kezdődő karácsonyi vígjátékot
néztük. Be kell vallanom, hogy a filmben elhangzott poénok fele
annyira se nevetettek meg, mint amennyire Rosie édes kacaja.
Harryvel néha összepillantottunk, és szélesen mosolyogtunk.
Amikor már a film vége fele csend volt a szobában, lepillantottam
a kislányomra, aki már Harrynek dőlve békésen szundikált.
-
Felviszem - mondta, én pedig leemeltem róla a plédet, és
felálltam.
Amíg
Harry az emeletre vitte, addig én összehajtogattam a pokrócokat, a
párnákat is visszarendeztem, és a poharainkat is eltüntettem,
amelyekben már csak halvány nyoma volt a kakaónak.
-
Alszik?
-
Mint a kisangyal. Akkor hozzam a fát?
-
Hát, igen, én meg a díszeket.
A
garázsban lévő szekrényből Harry kivette a dobozt, és én is
magamhoz vettem a díszeket rejtő műanyag ládákat. A nappaliba
visszaérve Harry már szorgosan kezdte összerakni a hatalmas
műfenyőt. Nem kérdeztem, de magamtól is gondoltam, hogy a
folyamatos takarítás, főleg Rosie mellett nem éppen a legjobb.
Emiatt van műfenyő, amely csodálatos, és tényleg, szinte csak az
illata hiányzik, már is igazivá válna. Figyelem, ahogyan Harry
felügyeskedi az égősort, aztán együtt elkezdjük a díszeket is
felhelyezni. Nem igazán nézem, hogy mit hova is tegyek, mert a
fehér-piros mindenhogyan megfelelően viszonyul egymáshoz.
A
helyiséget a karácsonyfa fényei és a kandallóban pattogó tűz
adja. Csend honol a lakásban, és már későre is jár, de én még
mindig Harry karjaiban zárva ülök, a kanapénak dőlve a földön.
-
Tudod, csak reménykedtem, hogy a karácsonyt idén i együtt
töltjük, és nem kell külön. Fogalmam sincs, hogy milyen lett
volna. Abban biztos vagyok, hogy mindent megtettem volna Rosie
kedvéért, hogy egy pillanatnyi szomorúságot se lásson rajtam. De
azt is tudom, hogy a hálóban lefeküdve mérhetetlen fájdalmam
lett volna.
-
Harry, kérlek, ne gondolj ilyenekre, nem szabad, édes.
Az
orrom hegyével a frissen borotvált arcát megcirógatom a vállam
felett. Ujjaink az ölemben vannak eggyé fonódva, és a perc
csodás. Felpillantok a smaragd szempárba, ő pedig visszatekint
rám, és lassan lágy csókba invitál, mellyel eléri, hogy a torz
gondolatai elillanjanak.
Nekem tetszett ez a rész is! Nyugodt volt, de ilyen is kell. Imádom őket! 😘
VálaszTörlésEz nem jó ?! Dehogynem nagyon jó lett az egész ilyen kis meghitt szeretetteljes és egy-egy ilyen rész is sokat ér mert ez nagyon aranyos lett néha az ilyen kis részek jobbak mint amibe folytonos pörgés van siess a kövivel ;)
VálaszTörlésNem értem miért mondtad,hogy nem jó. Sajnálom, de most szembe kell szegülnöm veled és azt kell mondjam,hogy már pedig igen is jó. Ne becsüld magad alul sose. Szerény véleményem szerint te a legjobb írónők közé tartozol. Sosem írtál rossz blogot vagy éppen rossz részeket. Sosem okoztál nekünk csalódást sem. A legjobbat hozod ki magadból és emiatt fantasztikus dolgokat írsz,alkotsz! Nagyon jó lett ez a rész ne aggódj és nem baj hogy nem annyira esemény dús. Egyébként is mi van akkor ha kicsit nyugis? Semmi,mert attól függetlenül is eszméletlen lehet ahogy ez is!! Várom a folytatást :*
VálaszTörlés(Rebeka)
Áhhhhhhhh ez nagyon jó.A te történeteid a legjobbak,ez pedig az egyik kedvencem.Folytatást gyorsan!!!!!!! :*
VálaszTörlés(Daniella)