2016. május 9., hétfő

28.rész*Torz gondolatok

Sziasztok! Köszönöm szépen az előző részhez érkezett megjegyzéseket. Ezt a fejezetet nem tartom annyira jónak, de hiába javítottam, szinte csak rontottam rajta, szóval sajnálom. Majd írjátok le a véleményeteket!
A másik, amit még meg szeretnék említeni, hogy egy Leányzó felkért a története főszereplőjének, amelyben Harry és egy magyar blogger lány a karakter. Megtiszteltetés számomra, és hatalmas köszönet innen is Neki mégegyszer! Ha esetleg érdekel benneteket a történet itt megtaláljátok: http://ellatorteneteim.blogspot.co.uk/
  
A nyakam puszikkal való elhalmozása, amely ébresztgetni kezd. Közelebb húzódok a mögöttem fekvő Harryhez, aki a derekam köré fonja a kezét, és újabb puha csókot ad a nyakamra. Keze az atlétám alá vándorol, és a bőrömön körkörös, lassú mozdulatokkal halad végig, míg helyezkedni nem kezdek, fordulok vele szemben. Keze a fenekemen pihen félig, de nem zavar, a közelgése melegséggel áraszt el, és a szívem sokkal hevesebben ver, mint eddig bármikor. Tudom, hogy időt kértem, de valahogyan mindig eléri, hogy egy kissé megsemmisüljek a közelében. Beleborzongok egy-egy finom érintésébe, és még többért esedezem némán, magamban. Orra az enyéméhez ér, megböki, és mind a kettőnk szája egy széles mosolyra húzódik. Ujjaim kecsesen siklanak végig a felsőtestén, érintve a tetoválások nyomat, egészen a tarkójáig, ahol a hajába túrok, s a fejemet felfelé biccentem, míg az ajkaink édesen nem találkoznak. Úgy csókol, mintha egy porcelánból készült lány lennék, aki egy érintésére akár összeroppan. A lehetetlennél is közelebb húzódok hozzá és a számat keményebben nyomom az övéi ellen, mire egy elégedett morgással válaszol, és megmarkolja a fenekemet, ezzel teljesen a teste ellen préselve engemet. Egy puszival szakad el tőlem, s tér át a nyakam vonalára, át a kulcscsontomra. Feltüzel, a testem és a lelkem is többre vágyik, ő pedig mindent megtesz a vágyaim kielégítése érdekében.
- Fogalmad sincs, hogy mennyire jó újra melletted ébredni - mormogja Harry, már a zuhany alatt.
Rosie még az igazak álmát alussza, ami nem is meglepő, hiszen még a nyolc órát sem üti az óra. A forró szeretkezésünket követően a fürdőbe vonultunk egy gyors zuhany érdekében, amely nézőpont kérdése alapon sikerül gyorsra.
- Szeretnék tényleg veletek lenni, és valami hasonlót kialakítani, ami régen volt. De persze, te tudod, hogy mennyire is sikerül ez - lépek ki a kabinból, és a testem köré tekerek egy törülközőt. Harry a csípője köré tekeri hasonlóan a sajátját, és a pultnak támaszkodva figyeli, ahogyan a kusza kontyból egy összeszedett, szorosan fogott kontyot kreálok. Sminket nem teszek fel, mert a mai napon itthon leszünk, és nem igazán látom szükségét, illetve szeretem érezni, amikor a bőröm valóban lélegzik. Emiatt, egy kevés hidratálókrémet teszek fel, aztán a fogaimat mosom meg.
- Úgy érzem magam, mint régen - szólal meg.
Mosolyogva lopok egy puszit, és sietek a hálóba, hogy egy jóganadrág és atlétát felvehessek. A folyosón végigmenve bepillantok Rosie szobájába, aki még mindig elnyúlva, kócos hajkoronával, kissé eltátott ajkakkal alszik, míg a macija már a földön hever. Beljebb lépek, és mellé helyezem a kis plüsst, aztán magára is hagyom, hiszen még nyugodtan aludhat.
Lesietek a lépcsőn és azonnal a nappaliba megyek, ahol kitárom a hatalmas ajtót, amely a kertre nyílik, hogy kicsit átszellőzzön a lakás, majd az asztalon pint poharakat és süteményen tányérokat összeszedve térek át a konyhai részre. Mindent a mosogatóba helyezek, aztán teszek fel forrni vizet, és Rosie kakaóját is elkezdem készíteni. Mivel a kicsi imádja a melegszendvicset, így előkapom a tasakot, majd a többi hozzávalót és elkezdem a reggelink elkészítését. Amint két szendvics elkészül, egy-egy tasakba helyezem őket és a pirítóba teszem egy kis időre.
- Hm, micsoda illatok - jelenik meg Harry, a kezében kócos kislányunkkal, aki nagyokat pislogva szorosan kapaszkodik apukája nyakába.
- Jó reggelt, bébi - nyomok egy puszit az arcára, mire elkezd átmászni az én kezeimbe.
- Majd én befejezem, üljetek le - hesseget bennünket arrább Harry.
Figyelem fél szemmel, ahogyan tesz-vesz, és az asztalra pakol mindent. Rosie már teljesen felébredt, így felült az ölembe, és innen dirigál Harrynek, hogy mit hova is rakjon.
- Ne parancsolgass, kisasszony - emeli fel, és a levegőbe dobja, mire a kicsi felsikít. A szívem megáll a látvány miatt, de, ahogyan Harry újra biztosan a karjaiban tartja, megnyugszom, és kissé mérgesen pillantok rá. Leül mellém, Rosie az ölében marad, csupán az ő Disney tányérját húzza maga elé. Nyomok neki majonézt, és már falatozni is kezd.
- Többet ne csinálj ilyet - nézek Harryre, miközben minimális cukormennyiséget teszek a teámba.
- Tessék?
- A szívbajt hoztad rám, hogy itt dobálod.
- Jaa, hogy az - vigyorog. - Régen sem rajongtál érte.
- Nem is értem, hogy miért.
- Minden rendben, Édes, sohasem tudnék neki ártani - húz magához, és Rosie háta mögött egy rövid csókkal pecsételi meg a szavait.
- Reggli - motyogja teli szájjal Rosie.
- Igen, édesem, reggelizünk - nyomok az arcára egy puszit, és Harryvel mi is elkezdünk enni, hogy utána minden erővel a karácsonyi menőt el tudjuk készíteni.

- Mikor szoktuk a fát díszíteni? - pillantok Harryre, amint Rosie elhagyja a helyiséget és a fürdőbe megy, hogy megmosakodjon.
- Éjszaka szoktuk, amikor Rosie már alszik, tehát holnap reggelre lesz.
- Rendben.
- Viszont az ajándékait be kellene csomagolnod, mert ebben pocsék vagyok - nevet fel, és magához von.
- Azt hiszem, hogy majd kitalálok valamit. De addig is, esetleg megpucolnád a zöldségeket?
- Neked bármit - kacsint rám, és az éppen beszaladó lányunkat elkapja röptében. - Ne rohangálj, mert a végén még baj lesz belőle, kislány - csiklandozza meg, majd egy nagy puszival elengedi.
- Segítesz nekem, bébi? Sütünk süteményt, amit holnap a nagyiékhoz viszünk, rendben?
- Krémes?
- Igen, sok krém lesz benne - hozok egy széket magam mellé, melyre fel is pattan.
Hosszúra nyúlik a nap még úgy is, hogy Harry és Rosie is itt van. Bár inkább hátráltatnak, mintsem segítenek nekem. Folyamatosan egymást dobálták a megpucolt zöldségek héjával, hiába szóltam rájuk. Harrynek több hasznát nem igazán vettem, így megkértem őket, hogy inkább máshol szórakozzanak, mintsem a lábaim alatt tébláboljanak. Elég nagy a konyha, de úgy éreztem, hogy valóban minden pillanatban aggatnak. És, ha már a segítségükre többet nem számíthattam, akkor legalább ne itt játszanak, főleg ne rumlit csináljanak.
Fogalmam sincs, hogy mikorra végeztem mindennel, pedig nem sok ételt csináltam, csak ami mára elég, és még holnapra is egy kevés, mivel a holnapi vacsorát Anne és Robin házában töltjük. Tudom, valóban azt mondtam, hogy semmi felhajtást, csupán itthoni kis családias karácsonyt szeretnék, de Anne ragaszkodott hozzá, én pedig rábólintottam, hiszen a család, a szeretet ünnepe.
A karácsonyi vacsorát követően Rosiet megfürdettem és egy-egy forrócsokival, és aprósüteményekkel ültünk le a nappaliba hárman, és a televízióban éppen kezdődő karácsonyi vígjátékot néztük. Be kell vallanom, hogy a filmben elhangzott poénok fele annyira se nevetettek meg, mint amennyire Rosie édes kacaja. Harryvel néha összepillantottunk, és szélesen mosolyogtunk. Amikor már a film vége fele csend volt a szobában, lepillantottam a kislányomra, aki már Harrynek dőlve békésen szundikált.
- Felviszem - mondta, én pedig leemeltem róla a plédet, és felálltam.
Amíg Harry az emeletre vitte, addig én összehajtogattam a pokrócokat, a párnákat is visszarendeztem, és a poharainkat is eltüntettem, amelyekben már csak halvány nyoma volt a kakaónak.
- Alszik?
- Mint a kisangyal. Akkor hozzam a fát?
- Hát, igen, én meg a díszeket.
A garázsban lévő szekrényből Harry kivette a dobozt, és én is magamhoz vettem a díszeket rejtő műanyag ládákat. A nappaliba visszaérve Harry már szorgosan kezdte összerakni a hatalmas műfenyőt. Nem kérdeztem, de magamtól is gondoltam, hogy a folyamatos takarítás, főleg Rosie mellett nem éppen a legjobb. Emiatt van műfenyő, amely csodálatos, és tényleg, szinte csak az illata hiányzik, már is igazivá válna. Figyelem, ahogyan Harry felügyeskedi az égősort, aztán együtt elkezdjük a díszeket is felhelyezni. Nem igazán nézem, hogy mit hova is tegyek, mert a fehér-piros mindenhogyan megfelelően viszonyul egymáshoz. 
A helyiséget a karácsonyfa fényei és a kandallóban pattogó tűz adja. Csend honol a lakásban, és már későre is jár, de én még mindig Harry karjaiban zárva ülök, a kanapénak dőlve a földön. 
- Tudod, csak reménykedtem, hogy a karácsonyt idén i együtt töltjük, és nem kell külön. Fogalmam sincs, hogy milyen lett volna. Abban biztos vagyok, hogy mindent megtettem volna Rosie kedvéért, hogy egy pillanatnyi szomorúságot se lásson rajtam. De azt is tudom, hogy a hálóban lefeküdve mérhetetlen fájdalmam lett volna.
- Harry, kérlek, ne gondolj ilyenekre, nem szabad, édes.
Az orrom hegyével a frissen borotvált arcát megcirógatom a vállam felett. Ujjaink az ölemben vannak eggyé fonódva, és a perc csodás. Felpillantok a smaragd szempárba, ő pedig visszatekint rám, és lassan lágy csókba invitál, mellyel eléri, hogy a torz gondolatai elillanjanak. 

4 megjegyzés:

  1. Nekem tetszett ez a rész is! Nyugodt volt, de ilyen is kell. Imádom őket! 😘

    VálaszTörlés
  2. Ez nem jó ?! Dehogynem nagyon jó lett az egész ilyen kis meghitt szeretetteljes és egy-egy ilyen rész is sokat ér mert ez nagyon aranyos lett néha az ilyen kis részek jobbak mint amibe folytonos pörgés van siess a kövivel ;)

    VálaszTörlés
  3. Nem értem miért mondtad,hogy nem jó. Sajnálom, de most szembe kell szegülnöm veled és azt kell mondjam,hogy már pedig igen is jó. Ne becsüld magad alul sose. Szerény véleményem szerint te a legjobb írónők közé tartozol. Sosem írtál rossz blogot vagy éppen rossz részeket. Sosem okoztál nekünk csalódást sem. A legjobbat hozod ki magadból és emiatt fantasztikus dolgokat írsz,alkotsz! Nagyon jó lett ez a rész ne aggódj és nem baj hogy nem annyira esemény dús. Egyébként is mi van akkor ha kicsit nyugis? Semmi,mert attól függetlenül is eszméletlen lehet ahogy ez is!! Várom a folytatást :*
    (Rebeka)

    VálaszTörlés
  4. Áhhhhhhhh ez nagyon jó.A te történeteid a legjobbak,ez pedig az egyik kedvencem.Folytatást gyorsan!!!!!!! :*
    (Daniella)

    VálaszTörlés