2015. november 16., hétfő

2.rész*Rosie

Hamar eljött a reggel nyolc óra, amikor is felébredtem. Ahogyan Elisabeth tegnap említette, a ház valóban üres. A konyhában egy tányért veszek elő és müzlit. Megtöltöm a tányért, leöntöm hideg tejjel és leülök az asztalhoz. Lassan eszem meg, miközben azon gondolkozom, hogy mit is vegyek fel. Az idő borongós, és az eső lába már javában lóg, így mindenképpen a melegebb öltözet mellett teszem le voksomat.
Elmosogatom a használt dolgaimat és visszaindulok az emeletre. A fürdőszobában gyors zuhanyt veszek, majd hajamat kissé begöndörítem hajsütővassal. Amint a föld hűs kövére helyezem a készüléket, már vissza is igyekszem a hálómba, ahol törülközőben a szekrényem előtt állapodom meg.
Sokáig szemlélődök a polcok sokasága között, majd tekintetem átvándorol a fellógatott ruháimra. Jobbra, s balra tologatom a ruhadarabokat, mígnem egy szíves mintázatú ingen megakad figyelmem. Kiemelem, és közelebbről is megvizsgálom az inget. Az ágyamra helyezem, majd egy fekete nadrágot is megszerezve hozzá öltözködni kezdem.
A nadrág pont passzol, de az ing bővebb, mondhatni, hogy akár két számmal is nagyobb rám. Bármennyire is bő, még sem cserélem le, hanem a fésülködőasztalomhoz lépek, és a sminkjeimet kezdem tanulmányozni. Egy natúr, könnyed sminket viszek fel arcomra, s amint végzem, az órámra pillantok, amely már kilenc órát üt.
Felpattanok a székemről, felveszem csizmámat, kabátomat és végül táskámat is felmarkolom, ám mielőtt elhagynám szobámat, fújok magamra az egyik parfümből. Végül a tükörbe pillantok még egyszer, a csengő hangja pedig megszólal.
Elindulok lefelé, és izgatottan tárom ki a bejárati ajtót.
- Szia – mosolyog rám Harry. – Sajnálom a késést, csak nem éppen zökkenőmentesen indult a reggelem.
Arca megragadja figyelmem. Szemei alatt karikák húzódnak és tekintete sem éppen a kipihentséget sugározza.
- Minden rendben? – kérdezem, amint bezártam az ajtót, és az autó felé indultunk.
- Persze, csak nem sokat alszom mostanában, ez minden – mosolyog rám kedvesen és kitárja előttem kocsijának ajtaját.
Beszállok, mire ő is követi példám, s csatlakozik hozzám.
- Ha pihenni szeretnél esetleg, akkor elhalaszthatjuk – mondom, amint elindulunk.
- Inkább nekem kellene aggódnom, és téged pihenésre kényszerítenem – vigyorog, ám tekintetét az útra szegezi.
- Köszönöm a tegnapi kókuszos desszertet – váltok témát.
- Nagyon szívesen. Ízlett?
- Igen, finom volt. Ismételten nem okozott csalódást a pékséged – jelentem ki.
- Ennek örülök – vigyora még mindig arcán díszeleg.
Én pedig elmerengek azon, hogy a férfias vonalai arcán mennyire is csodásak. Gödör fürtjei keretezik arcát, s nyelvével néha végigszánt rózsaszín ajkain, benedvesítve azokat.
- Hé, Sel – pillant rám.
- Elnézést, mit mondtál? – rázom meg fejem, és előre kezdek bámulni.
Elneveti magát. Basszus…
- Azt kérdeztem, hogy reggeliztél-e már.
- Egy tányér müzlit ettem – felelem zavartan.
Kínosan érezem magam, amiért rajta kapott azon, hogy őt szemlélem.
- Az nem reggeli – korhol finoman. – Azt hiszem, akkor itt az ideje annak, hogy együnk valamit.
Nem szólok semmit, amikor hirtelen befordul egy utcába, és leparkol egy kis kávézó előtt.
- Ez a tiéd? – csillan fel a szemem.
- Nem, nem ez az – morogja, és kiszáll.
Összevont szemöldökkel nézek utána, végül én is elhagyom a járművet.
- Valami rosszat mondtam?
- Nem, de menjünk be – tárja ki előttem az ajtót.
Belépek, és azonnal több szem is rám szegeződik. Tekintetek égetnek, és sajnálkozva néznek rám. Pár vendég csak van benn, ám a pult mögött a két pincérlány összesúg valamit. Kényelmetlenül érzem magam.
Harry hirtelen mellettem terem, és derekamra simítja kezét. Cselekedete meglep, de nem említem meg. Hagyom, hogy előre, egy asztalhoz vezessen. Szerencsére távol van mindentől, de még a tekintetek ide is követnek bennünket.
Lassan megszabadulok kabátomtól, és szépen magam mellé helyezem a puha ülőkére. Felpillantok Harryre, és értetlenül meredek rá, amikor is mosolya szélese ível arcán.
- Van rajtam valami? – kérdezem azonnal, és arcomat kezdem piszkálni, miközben öltözékemet vizsgálom.
- Nem – nemlegesen rázza fejét.
Göndör tincsei megmozdulnak, követik fejének mozgását. Leült, én pedig szembe vele foglalom el helyem.
- Tetszik az inged – bókol.
- Köszönöm, hát nekem is – nevetek fel. – Bár kissé nagy. Fogalmam sincs, hogy miért vettem nagyobbat régebben.
- Hát lehet, hogy kaptad valakitől.
- Kitől? – szalad ráncba homlokom.
- Fogalmam sincs, de lehetséges, hogy mondjuk egy szülinapra.
- Miért venne nekem valaki nagyobb számú ruhát? – értetlenkedem.
- Nem azt mondtam, hogy neked vette… Amúgy is csak tippelek, fogalmam sincs. Mindenesetre jól néz ki.
Erre már nem mondok semmit. Az étlapot kezdem el nézni, míg Harry rá sem hederít. A pultra pillantok, ahonnan az egyik lány ki is lép. Sietős léptekkel indul meg felénk.
- Sziasztok – mosolyog. – A szokásosat szeretnétek?
Értetlenül meredek a vörös hajú lányra.
- Igen – bólint Harry, mire már el is libben mellőlünk a lány.
- Harry – szólítom meg halkan, mire fel is pillant rám. – Jártam… Jártunk már itt?
- Igen, elég sokszor – feleli kissé feszengve. – Hihetsz nekem, imádni fogod, amit kapsz.
- Ennyire jóban voltunk? Nem a főnököm voltál? – sandítok rá.
- Igen, mondhatom, hogy eléggé jóban voltunk – bólint. – De szerintem ez neked is feltűnt, hacsak a szüleid el nem tűntették a közös képeinket.
- Oh, nem, megvannak még mindig – zavartan mondom. – Mióta ismerjük egymást? Mesélnél rólunk?
- Hát mióta ideköltöztünk. Öt éves voltam – mosolyog. – Édesanyámmal és Gemmával, a húgommal költöztünk ide. Az óvodában már első nap rengetegen csúfoltak a hajam miatt. Kislánynak hívtak, te pedig megjelentél, mint valami védőangyal. Te voltál a menő lány, én meg a csődtömeg srác. Aztán bekerültem az iskolapadba, de úgy sem szakadt meg a kapcsolatunk, továbbra is minden délután együtt játszottunk – szemeimbe néz, és hangjából a szeretet tisztán kihallatszik. – Két év után te is bekerültél, és minden szünetben együtt lógtunk. Mind a kettőnknek volt egy baráti köre, még is szakítottunk egymásra időt.
Elhallgat, amikor a pincérlány megjelenik a tányérokkal és italokkal. Leteszi elénk és megkérdezi, hogy még valamit kérünk-e.
Távozik asztalunktól, én pedig a tányéromat kezdem vizsgálgatni.
- Angol reggeli – mondja Harry.
Bólintok, és villámat a késemmel együtt megfogom. Először egy keveset a babból veszek, és megkóstolom. Valóban ízletes, így már bátrabban nyúlok a tányéron lévő többi ételhez is. Felpillantok és látom, ahogyan Harry jókedvűen figyeli, ahogyan én jóízűen falatozom. Elnevetem magam, és minden figyelmem az előttem lévő ételre fordítom.
Lassan minden elfogy a tányéromról, én pedig hátra dőlök jóllakva.
- Ezek szerint ízlett – bök az üres tányéromra Harry.
- Igen, köszönöm, nagyon finom volt – mosolygom rá. – Amúgy, visszatérve a beszélgetésünkhöz – emelem magamhoz a még gőzölgő teámat. – Találtam egy képet a kulcscsomómon, Gemma és én vagyok rajta.
- Emlékszel rá? – reménysugár suhan át tekintetén.
- Nem, sajnos – felelem. – Elisabeth mondta, hogy ki is ő.
- Értem – sóhajt fel.
- Jóban voltunk?
- Mit mondott még, Liz?
- Nem sokat, csak, hogy Gemma a neve, és a húgod volt. Azt mondta, hogy a többit neked kell elmondanod.
- Értem – bólint. – Igen, nagyon jó barátnők voltatok. Talán mondhatom úgy is, hogy elválaszthatatlanok – szeretetteljesen elmosolyodik.
- Mi történt vele?
- Hozhatok még valamit? – hirtelen mellettünk terem a lány.
- Sel, kérsz még valamit? – fordult felém Harry.
- Nem, köszönöm.
- Akkor a számlát kérném – néz a pincérlányra.
Pár percig újra magunk maradunk, ám Harry nem hajlandó tovább beszélni szeretett húgáról. Furcsa, hogy akarják, hogy emlékezzek, még se beszél senki velem a múltban történt dolgokról.
- Hogy van Rosie? – kérdezi kíváncsian a pincérlány, amikor a számlát Harry elé csúsztatja.
Fogalmam sincs, hogy ki az a Rosie, de kellően felkelti a kíváncsiságom.
- Remekül - hangja azonnal máshogy szólal meg. Olyan boldogan.
Figyelem, ahogy fizet, és a gondolataim végig az említett személy körül forognak. Eddig nem említette még, ahogyan a szüleim sem.
Amint rendezte a számlát, feláll, és én is követem. Felöltözünk és elhagyjuk a kávézót. Beszállunk az autójába, és amint elindul, felé is fordulok.
- Ki az a Rosie?

10 megjegyzés:

  1. Tyűha :3 nagyon imádom már most ezt a blogot :3 igazán jó rész lett ez is csakúgy mint a többi :) kíváncsi leszek a folytatásra és hogy mi történt Sel-lel :3 várom a kövit <3 puszikállak :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Koszonom szepen. :) Nagyon orulok, hogy tetszett a resz. Xx

      Törlés
  2. Eddig meg nem irtam ide, de ugyan ugy elnyerte a tetszesemet mint a tobbi irasod. Ha valaki nem mondana meg nekem, hogy ezt te irtad, akkor is rajonnek :D kivancsi vagyok, hogy lesznek e ilyen visszatekinto reszek meg, hogy igazandibol mi is volt koztuk Harryvel. Varom a kovetkezo reszt!❤️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon orulok, es koszonom, hogy irtal :) Remelem jot jelent, hogy rajonnel akkor, ha nem tudnad, hogy en irom :D Xx

      Törlés
  3. Ne néz kérlek hülyének...
    Szóval én mindig szeretek előre gondolkodni mert haláli kíváncsi vagyok :D
    És hát Rosie vagy a Sel és Harry gyereke nem tudom miért jutnak ilyenek eszembe vagy Rosie Harry új barátnője ami szerintem tuti nem.
    Az előző részhez is akartam már írni amibe ezt írtam volna:nagyon ötletesnek tartom az Amnesia olyan snassz téma szokott lenni de te ezt is olyan jó érdekessé teszed és ahogy ismerünk mindig csavarossak a történeteid :D-Klau1D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyertelmuen nem fogom itt elarulni, hogy a Rosie nev kit is takar :) Majd idovel kiderul. Koszonom, hogy ertal, es, hogy tetszik a tortenet. xx

      Törlés
  4. Szia!
    Nagyon jó rész lett, de itt abbahagyni, most a kövi részig végig azon fog járni az eszem, hogy ki lehet Rosie. Nekem is az volt az első gondolatom, hogy Sel és Harry gyereke, de még bármi lehet. Ja és remélem az is kiderül hamarosan, hogy mi lett Gemmaval, mert arra is nagyon kíváncsi vagyok. Várom a folytatást, csak így tovább! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia:)
      Nagyon orulok, hogy tetszett! Termeszetesen minden kiderul majd.. a maga idejeben. Koszonom szepen, hogy irtal :) xx

      Törlés
  5. Meg van Rosie a közös kis kutyájuk:D
    Komolyan ezen agyalok már mióta el olvastam már minden féle szituációra gondoltam xd
    Alig várom a következőt részt :)
    Annyira szeretem az írásaid - Klau1D

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Epilógus

Könnyek folynak végig az arcomon. A szívem gyorsan ver, a fülem sípol, és egyszerűen nem akarom elhinni a dolgot. Nagyot nyelek, úgy érze...