Hamar eljött a
reggel nyolc óra, amikor is felébredtem. Ahogyan Elisabeth tegnap említette, a
ház valóban üres. A konyhában egy tányért veszek elő és müzlit. Megtöltöm a
tányért, leöntöm hideg tejjel és leülök az asztalhoz. Lassan eszem meg,
miközben azon gondolkozom, hogy mit is vegyek fel. Az idő borongós, és az eső
lába már javában lóg, így mindenképpen a melegebb öltözet mellett teszem le
voksomat.
Elmosogatom a
használt dolgaimat és visszaindulok az emeletre. A fürdőszobában gyors zuhanyt
veszek, majd hajamat kissé begöndörítem hajsütővassal. Amint a föld hűs kövére
helyezem a készüléket, már vissza is igyekszem a hálómba, ahol törülközőben a
szekrényem előtt állapodom meg.
Sokáig
szemlélődök a polcok sokasága között, majd tekintetem átvándorol a fellógatott
ruháimra. Jobbra, s balra tologatom a ruhadarabokat, mígnem egy szíves
mintázatú ingen megakad figyelmem. Kiemelem, és közelebbről is megvizsgálom az
inget. Az ágyamra helyezem, majd egy fekete nadrágot is megszerezve hozzá
öltözködni kezdem.
A nadrág pont
passzol, de az ing bővebb, mondhatni, hogy akár két számmal is nagyobb rám.
Bármennyire is bő, még sem cserélem le, hanem a fésülködőasztalomhoz lépek, és
a sminkjeimet kezdem tanulmányozni. Egy natúr, könnyed sminket viszek fel
arcomra, s amint végzem, az órámra pillantok, amely már kilenc órát üt.
Felpattanok a
székemről, felveszem csizmámat, kabátomat és végül táskámat is felmarkolom, ám
mielőtt elhagynám szobámat, fújok magamra az egyik parfümből. Végül a tükörbe pillantok még egyszer, a csengő hangja pedig megszólal.
Elindulok lefelé,
és izgatottan tárom ki a bejárati ajtót.
- Szia – mosolyog
rám Harry. – Sajnálom a késést, csak nem éppen zökkenőmentesen indult a
reggelem.
Arca megragadja
figyelmem. Szemei alatt karikák húzódnak és tekintete sem éppen a kipihentséget
sugározza.
- Minden rendben?
– kérdezem, amint bezártam az ajtót, és az autó felé indultunk.
- Persze, csak
nem sokat alszom mostanában, ez minden – mosolyog rám kedvesen és kitárja
előttem kocsijának ajtaját.
Beszállok, mire ő
is követi példám, s csatlakozik hozzám.
- Ha pihenni
szeretnél esetleg, akkor elhalaszthatjuk – mondom, amint elindulunk.
- Inkább nekem
kellene aggódnom, és téged pihenésre kényszerítenem – vigyorog, ám tekintetét
az útra szegezi.
- Köszönöm a
tegnapi kókuszos desszertet – váltok témát.
- Nagyon
szívesen. Ízlett?
- Igen, finom
volt. Ismételten nem okozott csalódást a pékséged – jelentem ki.
- Ennek örülök –
vigyora még mindig arcán díszeleg.
Én pedig
elmerengek azon, hogy a férfias vonalai arcán mennyire is csodásak. Gödör
fürtjei keretezik arcát, s nyelvével néha végigszánt rózsaszín ajkain,
benedvesítve azokat.
- Hé, Sel –
pillant rám.
- Elnézést, mit
mondtál? – rázom meg fejem, és előre kezdek bámulni.
Elneveti magát.
Basszus…
- Azt kérdeztem,
hogy reggeliztél-e már.
- Egy tányér
müzlit ettem – felelem zavartan.
Kínosan érezem
magam, amiért rajta kapott azon, hogy őt szemlélem.
- Az nem reggeli
– korhol finoman. – Azt hiszem, akkor itt az ideje annak, hogy együnk valamit.
Nem szólok
semmit, amikor hirtelen befordul egy utcába, és leparkol egy kis kávézó előtt.
- Ez a tiéd? –
csillan fel a szemem.
- Nem, nem ez az
– morogja, és kiszáll.
Összevont
szemöldökkel nézek utána, végül én is elhagyom a járművet.
- Valami rosszat
mondtam?
- Nem, de menjünk
be – tárja ki előttem az ajtót.
Belépek, és
azonnal több szem is rám szegeződik. Tekintetek égetnek, és sajnálkozva néznek
rám. Pár vendég csak van benn, ám a pult mögött a két pincérlány összesúg
valamit. Kényelmetlenül érzem magam.
Harry hirtelen
mellettem terem, és derekamra simítja kezét. Cselekedete meglep, de nem említem
meg. Hagyom, hogy előre, egy asztalhoz vezessen. Szerencsére távol van
mindentől, de még a tekintetek ide is követnek bennünket.
Lassan
megszabadulok kabátomtól, és szépen magam mellé helyezem a puha ülőkére.
Felpillantok Harryre, és értetlenül meredek rá, amikor is mosolya szélese ível
arcán.
- Van rajtam
valami? – kérdezem azonnal, és arcomat kezdem piszkálni, miközben öltözékemet
vizsgálom.
- Nem –
nemlegesen rázza fejét.
Göndör tincsei
megmozdulnak, követik fejének mozgását. Leült, én pedig szembe vele foglalom el
helyem.
- Tetszik az
inged – bókol.
- Köszönöm, hát
nekem is – nevetek fel. – Bár kissé nagy. Fogalmam sincs, hogy miért vettem
nagyobbat régebben.
- Hát lehet, hogy
kaptad valakitől.
- Kitől? – szalad
ráncba homlokom.
- Fogalmam sincs,
de lehetséges, hogy mondjuk egy szülinapra.
- Miért venne
nekem valaki nagyobb számú ruhát? – értetlenkedem.
- Nem azt
mondtam, hogy neked vette… Amúgy is csak tippelek, fogalmam sincs. Mindenesetre
jól néz ki.
Erre már nem
mondok semmit. Az étlapot kezdem el nézni, míg Harry rá sem hederít. A pultra
pillantok, ahonnan az egyik lány ki is lép. Sietős léptekkel indul meg felénk.
- Sziasztok –
mosolyog. – A szokásosat szeretnétek?
Értetlenül
meredek a vörös hajú lányra.
- Igen – bólint
Harry, mire már el is libben mellőlünk a lány.
- Harry –
szólítom meg halkan, mire fel is pillant rám. – Jártam… Jártunk már itt?
- Igen, elég
sokszor – feleli kissé feszengve. – Hihetsz nekem, imádni fogod, amit kapsz.
- Ennyire jóban
voltunk? Nem a főnököm voltál? – sandítok rá.
- Igen,
mondhatom, hogy eléggé jóban voltunk – bólint. – De szerintem ez neked is
feltűnt, hacsak a szüleid el nem tűntették a közös képeinket.
- Oh, nem,
megvannak még mindig – zavartan mondom. – Mióta ismerjük egymást? Mesélnél
rólunk?
- Hát mióta
ideköltöztünk. Öt éves voltam – mosolyog. – Édesanyámmal és Gemmával, a
húgommal költöztünk ide. Az óvodában már első nap rengetegen csúfoltak a hajam
miatt. Kislánynak hívtak, te pedig megjelentél, mint valami védőangyal. Te
voltál a menő lány, én meg a csődtömeg srác. Aztán bekerültem az iskolapadba,
de úgy sem szakadt meg a kapcsolatunk, továbbra is minden délután együtt
játszottunk – szemeimbe néz, és hangjából a szeretet tisztán kihallatszik. –
Két év után te is bekerültél, és minden szünetben együtt lógtunk. Mind a
kettőnknek volt egy baráti köre, még is szakítottunk egymásra időt.
Elhallgat, amikor
a pincérlány megjelenik a tányérokkal és italokkal. Leteszi elénk és megkérdezi,
hogy még valamit kérünk-e.
Távozik
asztalunktól, én pedig a tányéromat kezdem vizsgálgatni.
- Angol reggeli –
mondja Harry.
Bólintok, és
villámat a késemmel együtt megfogom. Először egy keveset a babból veszek, és
megkóstolom. Valóban ízletes, így már bátrabban nyúlok a tányéron lévő többi
ételhez is. Felpillantok és látom, ahogyan Harry jókedvűen figyeli, ahogyan én
jóízűen falatozom. Elnevetem magam, és minden figyelmem az előttem lévő ételre
fordítom.
Lassan minden
elfogy a tányéromról, én pedig hátra dőlök jóllakva.
- Ezek szerint
ízlett – bök az üres tányéromra Harry.
- Igen, köszönöm,
nagyon finom volt – mosolygom rá. – Amúgy, visszatérve a beszélgetésünkhöz – emelem
magamhoz a még gőzölgő teámat. – Találtam egy képet a kulcscsomómon, Gemma és
én vagyok rajta.
- Emlékszel rá? –
reménysugár suhan át tekintetén.
- Nem, sajnos –
felelem. – Elisabeth mondta, hogy ki is ő.
- Értem – sóhajt fel.
- Jóban voltunk?
- Mit mondott
még, Liz?
- Nem sokat,
csak, hogy Gemma a neve, és a húgod volt. Azt mondta, hogy a többit neked kell
elmondanod.
- Értem – bólint.
– Igen, nagyon jó barátnők voltatok. Talán mondhatom úgy is, hogy
elválaszthatatlanok – szeretetteljesen elmosolyodik.
- Mi történt
vele?
- Hozhatok még
valamit? – hirtelen mellettünk terem a lány.
- Sel, kérsz még
valamit? – fordult felém Harry.
- Nem, köszönöm.
- Akkor a számlát
kérném – néz a pincérlányra.
Pár percig újra
magunk maradunk, ám Harry nem hajlandó tovább beszélni szeretett húgáról.
Furcsa, hogy akarják, hogy emlékezzek, még se beszél senki velem a múltban
történt dolgokról.
- Hogy van Rosie?
– kérdezi kíváncsian a pincérlány, amikor a számlát Harry elé csúsztatja.
Fogalmam sincs,
hogy ki az a Rosie, de kellően felkelti a kíváncsiságom.
- Remekül -
hangja azonnal máshogy szólal meg. Olyan boldogan.
Figyelem, ahogy
fizet, és a gondolataim végig az említett személy körül forognak. Eddig nem
említette még, ahogyan a szüleim sem.
Amint rendezte a
számlát, feláll, és én is követem. Felöltözünk és elhagyjuk a kávézót. Beszállunk
az autójába, és amint elindul, felé is fordulok.
- Ki az a Rosie?
Tyűha :3 nagyon imádom már most ezt a blogot :3 igazán jó rész lett ez is csakúgy mint a többi :) kíváncsi leszek a folytatásra és hogy mi történt Sel-lel :3 várom a kövit <3 puszikállak :* <3
VálaszTörlésKoszonom szepen. :) Nagyon orulok, hogy tetszett a resz. Xx
TörlésEddig meg nem irtam ide, de ugyan ugy elnyerte a tetszesemet mint a tobbi irasod. Ha valaki nem mondana meg nekem, hogy ezt te irtad, akkor is rajonnek :D kivancsi vagyok, hogy lesznek e ilyen visszatekinto reszek meg, hogy igazandibol mi is volt koztuk Harryvel. Varom a kovetkezo reszt!❤️
VálaszTörlésNagyon orulok, es koszonom, hogy irtal :) Remelem jot jelent, hogy rajonnel akkor, ha nem tudnad, hogy en irom :D Xx
TörlésNe néz kérlek hülyének...
VálaszTörlésSzóval én mindig szeretek előre gondolkodni mert haláli kíváncsi vagyok :D
És hát Rosie vagy a Sel és Harry gyereke nem tudom miért jutnak ilyenek eszembe vagy Rosie Harry új barátnője ami szerintem tuti nem.
Az előző részhez is akartam már írni amibe ezt írtam volna:nagyon ötletesnek tartom az Amnesia olyan snassz téma szokott lenni de te ezt is olyan jó érdekessé teszed és ahogy ismerünk mindig csavarossak a történeteid :D-Klau1D
Egyertelmuen nem fogom itt elarulni, hogy a Rosie nev kit is takar :) Majd idovel kiderul. Koszonom, hogy ertal, es, hogy tetszik a tortenet. xx
TörlésSzia!
VálaszTörlésNagyon jó rész lett, de itt abbahagyni, most a kövi részig végig azon fog járni az eszem, hogy ki lehet Rosie. Nekem is az volt az első gondolatom, hogy Sel és Harry gyereke, de még bármi lehet. Ja és remélem az is kiderül hamarosan, hogy mi lett Gemmaval, mert arra is nagyon kíváncsi vagyok. Várom a folytatást, csak így tovább! :)
Szia:)
TörlésNagyon orulok, hogy tetszett! Termeszetesen minden kiderul majd.. a maga idejeben. Koszonom szepen, hogy irtal :) xx
Meg van Rosie a közös kis kutyájuk:D
VálaszTörlésKomolyan ezen agyalok már mióta el olvastam már minden féle szituációra gondoltam xd
Alig várom a következőt részt :)
Annyira szeretem az írásaid - Klau1D
Haha :DD micsoda otleteles.. Xx
Törlés