2016. február 23., kedd

16.rész*Viharos gondolatok

Nagyon szépen köszönöm a megjegyzéseket! :) megcsináltam előre a részekhez a képeket, és elárulom, hogy 50 fejezetes lesz. Nem tervezek előre, ami azt jelenti, hogy lehet pár fejezettel akár több is.
Csatlakozzatok a Facebook csoporthoz; Alexa S. blogs

Az éjszaka közepén feliedek, a szívem őrületes tempót jár, míg odakinn a vihar tomból erőteljesen. A fák ágai össze-vissza járnak, az eső zajt csap, míg a villámok olykor felvillanak az égbolton. Melegem van, de a hideg még is ráz. A telefonomért nyúlok, hogy megnézzem az időt. Még csak hajnali kettő van. Egy üzentet nyitok meg, amely Harrytől érkezett alig pár perce. Tárcsázom a számát, és röpke egy-két csengés után fel is veszi.
- Nem megy az alvás nagyfiú? - fekszek vissza kényelmesen az ágyamba. - Nem gondoltam volna, hogy félsz egy kis viharról.
- Nagyon vicces vagy - ásít egyet. - Rosie felébredt, és csak most tudtam vissza altatni.
- Fél a viharban, vagy csak érted aggódott?
- Nagyon szemtelen vagy - szisszen fel. - Fél, és nehezen is alszik vissza - felsóhajt. - Mindig bebújt közém és az édesanyja közé. 
- Sajnálom.
- Nem a te hibád Sel - motyogja. - De veled mi van? 
- Feliedtem. Fogalmam sincs, egyszerűen csak felébredtem. Be kell ismernem, hogy sokkal jobban aludtam Párizsban, veled, mintsem azelőtt, vagy most. 
- Én is remekül aludtam - nem látom, de tudom, hogy az ajkai mosolyra húzódnak. - Szívesen lennék most is ott, melletted. De itt az angyalkám, akire vigyáznom kell.
- Gondolom örült neked, amikor hazaértél.
- Nagyon! Bár első sorban az ajándékot kérte - nevet fel. - Utána szeretgetett meg. Aztán anya készített vacsorát, majd ettünk, és haza is ment. Ugyhogy játszottam még Rosieval majd nehezen a fürdőbe tereltem, és a habokba nyomtam - nevet még mindig. - Meséltem még neki, bár a mesekönyv helyett most az utazásról akart hallani, és természetesen megígértette velem, hogy elviszem őt is.
- Te pedig rendes apuka létedre el is fogod vinni - mosolygom, miközben kijelentem az első gondolatom.
- Így van - ért egyet. - Bár még várok vele, hogy olyan korba legyen, hogy ne csak a fényképek emlékezzenek helyette.
- Igen, ez jó gondolat.
- Vissza kellene mennem Rosiehoz, nem szeretem ilyenkor egyedül hagyni - halkan beszél. - Te rendben vagy?
- Igen, megpróbálok én is vissza aludni - húzom magamra jobban a takarót.
- Akkor majd látjuk egymást.
- Igen. 
- Jó éjszakát Édesem.
- Neked is - húzódik széles mosolyra a szám, aztán bontjuk is a vonalat.
A készüléket visszahelyezem az éjjeliszekrenyre, aztan a takarót magamra húzom, és igyekszem mielőbb visszatérni az álmaimhoz.

Telefonomat egy ásítás kíséretében nyomom ki. A hátamra fordulva oldalra pillantok, hogy a kinti időt górcső alá vegyem. Az égbolt borús, és s hideg fut végig rajtam, ahogyan a kinti hőmérsékletet végiggondolom. 
Nagy nehezen kinászok az ágyam melegéből, és a fürdőszobába indulok. Lentről zajokat hallok, amelyek arra engednek következtetni, hogy Andrew és Liz is fenn van már. Halk párbeszéd csapja meg a fülemet, de nem értem, és igazság szerint nem is foglalkoztat. 
A fürdő ajtaját magamra zárom, megengedem a zuhanyt, aztán vetkőzni kezdek. Hajamat felfogom, és a már kellemes meleg vízsugár alá állok. Sietve kezdek el mosakodni. Mindent beleng az orchideás tusfürdő illata, és a pára, a fülledt levegő, amely a forróviznek köszönhető. 
Amint végzek, a testem köré tekerek egy törülközőt, aztan a fogaimat kezdem el megmosni. Amint végzek, a szobámba sietek, ahol a köntösömbe bújok, és a hajamat kezdem el ki vasalni. Ami utan a sminkem következik, amelyet egyáltalán nem viszek túlzásba. A szekrényemből előveszek egy farmert, és egy inget, amiket pillanatok alatt kapok rá a fehérneműmre. Fújok magamra a parfümömből és a táskámat veszem magamhoz, amelybe beledobom a telefonomat, s lefelé is kezdek el igyekezni. 
- Jó reggelt - köszönök be a konyhaba, az éppen kávézó személyeknek. 
- Jó reggelt kicsim - áll fel Elisabeth. - Hova sietsz ilyen korán? 
- A pékségbe érkezik az új áru - felelem, már a csizmáimat felhúzva.
-  Nagyságos úr nem ér rá bemenni? - mormogja az orra alatt Andrew.
- Nem mintha ilyen hangnemben megérdemelnéd a választ, de én ajánlottam fel, mivel egy hetet a lánya nélkül töltött. 
- Milyen nagylelkű vagy.
- Ne várjatok mostanában - ezzel be is csukom magam mögött az ajtót. 
A hideg idô, a szélfuvallat megcsípi a bőrömet, mire a kabátom és a sálam segítségével igyekszem menekvést találni a zord idő elől. Faágak sokasága van a járdán még a kora hajnali időben, a tegnapi viharnak köszönhetően. Mindenhol a nyomát lehet látni az erős szeles időnek, amely felébresztett ah éjszaka folyamán. 
Szedem a lábaimat, hogy mielőbb a pékségbe érjék, és a meleg felolvassza a lefagyott ujjaimat. A város lakosságának nagy része még az igazak álmát éli át. Pár autó halad el, ám járókelőt nem igazán lehet látni. Még jobban megnyújtom a lépteimet, és meg is lesz röpke percek alatt az eredménye. A kulcsaimat előveszem, de az ajtó nyitva van, így csak besietek az épületbe. 
- Mit keresel itt? - egy hang csapja meg a fülem az irodába érve. 
- Jöttem átvenni a rendelést - felelem, és megszabadulok a kabátomtól, majd előre megyek és egy forró zöld teát kezdek el készíteni. Lelopok a tárcáról egy még gőzölgő kókuszos-kakaós csigát, és csipegetni kezdek.
- Megmondtam, hogy maradj otthon, és pihenj - korholva áll meg mellettem Harry. 
- Nem Rosieval kellene lenned?
- Még alszik, de anya átjött és vigyáz rá, amíg haza nem érek - magyarázza. - Viszont neked semmi keresnivalód sincs itt!
- Fogadd el a segítséget, Harry - lépek el mellette, hogy beízesitsem a teámat. Megfogja a derekamat, és a pultnak tanaszkodó testehez von. 
- Elfogadom, de neked akkor is pihenned kell, aztán pedig Niallnél megjelenésed is van. 
- Tudom - nézek fel rá. 
- Reggeli után nyomás haza - cirógatja meg az oldalamat. 
- Semmi kedvem - döntöm a honmokomat a vállának.
- Mi történt? - ölel meg szorosan, amire most nagy szükségem is van. 
- Csak már reggel kötekedik Andrew. Nem bírom elviselni - szinte fájdalmasan nyögök fel. - Annyira irritál. Csak olyan dologhoz szól hozzá, amiről negatív a véleménye. Egyetlen egy jó szava sincs felém. 
- Sajnálom - motyogja a fülembe, és mögötte a vékony bőrt meg is csókolja. 
- Sejtelmem sincs, hogy miért is ennyire ellenséges velem.
- Ne aggódj, Sel, nem érdemled meg ezt a bánásmódot. Mi lenne, ha elvinnélek az orvoshoz, aztán átjönnél hozzánk?
- Tessék? - pillantok fel rá. - De hát nem ismerem még a kislányod - suttogom a szavakat szinte. 
- Itt az ideje, hogy megismerjen - mosolyog le rám, és egy kósza tincset a fülem mögé simít. - Látta a közös képeinket és mondta, hogy szeretne veled majd játszani. 
- Most csak hülyeségeket beszélsz - ujjaim a rajta levő fehér felsőjének anyagát összegyűrik.
- Semmi hülyeség sem hagyta el a számat. 
- Harry, biztos vagy benne? Eddig halogattad a dolgot, és meg is értem.. Csak szerinted..
- Édesem, kérlek - nevet fel. - Nem mutatom be mindenkinek a kis hercegnőmet. 
- Csak ha valóban szeretnéd - ölelem át. 
- Midennél jobban.
Az ajkai megérintik az enyémet, egy finom csókot ad, miközben a karjai körülölelik védelmezően a testemet. Csókja szenvedélyes, érzéki, lassú, mégis forró. Kisebb puszival szakad el tőlem, amikor is az ajtó fölött elhelyezett csengő megszólal. 
- Elnézést - mentegetőzik az idős ferfi. - Meghoztam a rendelést.
- Rendben - enged el Harry, és a férfihez lép, hogy a papirmunkát elintézzék.
Végül sikerül beízesitenem a teámat, melybe bele is kortyolok és a csigámból is török egy falatot, miközben a gondolataim akörül forognak, hogy tetszeni fogok-e a kicsi Rosienak.

5 megjegyzés:

  1. Szia. Nagyon imádom ahogy írsz. Nagyon jó lett ez a rész is. Bár egyre jobban fúrja az oldalamat a kiváncsiság, hogy Sel apja miért ilyen ellenséges. Alig várom a kövi részt. ♡♡♡♡♡

    VálaszTörlés
  2. Nagyon várom hogy találkozzanak! :D Nagyon jóóó lett.

    VálaszTörlés
  3. Hát igen Andrew engem is irritál, remélem megtudjuk miért :) Alig várom hogy találkozzanak, kíváncsi vagyok milyen lesz, és hogy Sel vajon fog e emlékezni :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó rész lett �� alig várom h Sel találkozzon Harry kislányával ��

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jo várom a következő részt!!!:-D :-D ♥

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Epilógus

Könnyek folynak végig az arcomon. A szívem gyorsan ver, a fülem sípol, és egyszerűen nem akarom elhinni a dolgot. Nagyot nyelek, úgy érze...