5.rész*Nehéz könnycseppek

Kislánya? Döbbenten nézek rá. Erre még gondolni sem mertem, hiszen olyan fiatalnak tűnik, abszurd, hogy gyermeke legyen.

- A kislányod? – suttogom.

- Igen, Sel. Rosie az én csodás kislányom – szeretetteljesen elmosolyodik.

- Mennyi idős vagy? – szalad ki a számon a kérdés, mielőtt is átgondolhattam volna.

- Huszonhárom éves vagyok, Sel. Talán fiatalnak tartasz apának?

- Meglepődtem – ismerem be. – Előbb gondoltam barátnőre és kiskutyára, mintsem egy gyerekre.

- Nem szereted őket?

- Azt mondtad ismertél nagyon is jól a balesetem előtt. Akkor erre a választ is tudnod kellene – mutatok rá a dologra.

- Valóban – bólint rá. – De változhatott a nézőpontod.

- Nincs problémám velük, bár nem találkoztam még eggyel sem. Illetve ebben az új életemben – felelem zavartan. – Mennyi idős?

- Három éves.

- Húsz évesen már apuka lettél? – kicsit túlságosan is felkiáltok.

- Igen Sel, már húsz évesen a magaménak tudhattam a kis gyönyörűségemet. Ő a mindenem – sóhajt fel, és szemeiben a bánat, és a szeretet elegye látszik. – Te esetleg nem tudnád elképzelni magad fiatal anyukaként?

- Fogalmam sincs – rázom meg nemlegesen a fejemet. – Nyilván, ha lenne olyan személy az életemben, és, ha teherbe esnék, megtartanám, de nincs senki az életemben, így még várat magára a dolog – adom meg a választ. – És az anyukája?

- Mi van vele? – szalad ráncba Harry homloka.

- Hát nyílván van édesanyja Rosienak.

- Igen, van neki édesanyja – nyel egyet. – Ő nem él velünk jelenleg.

- Sajnálom – őszintén mondom neki. – Őt is ismerem?

- Igen, ismered. De kérlek, ne beszéljünk most róla…

- Rendben, bocsánat.

- Semmiért sem kell bocsánatot kérned – ül közelebb hozzám. – Csupán váltsunk témát.

- Rosieról beszélhetünk? – bizakodva kérdezem.

- Persze – halovány mosollyal az arcán feleli. – Mit szeretnél tudni róla?

- Ilyenkor ki vigyáz rá? Mármint rengeteg időt vagy gondolom az üzletben és velem sem keveset töltesz. Tudod, nem szeretném elrabolni az időt, amit vele tölthetnél.

- Ne aggódj. A pékségben nem kell ott lennem sokat, hiszen azért vannak az alkalmazottak – vigyorog. – Rosie pedig, amikor nem velem van, akkor a nagymamájával, vagy pedig a bébiszitterével.

- Még bébiszittere is van?

- Muszáj, hiszen a nagyszülők sem érhetnek mindig rá. A kislánynak pedig jól jön egy kis zsebpénz, bár a szülei nem igazán támogatják, hogy pénzért dolgozzon, de hát nem várhatom el tőle ingyen, mást meg nem igazán tudok neki adni.

- Ki a bébiszittere?

- Niall lánya, Claire.

- Olyan nagy lánya van már? – döbbenek le.

- Igen, már a tizennégyet tölti lassan – nevetve feleli. – Még valami megválaszolatlan kérdés?

- Találkozhatok vele?

- Valóban szeretnél? – kérdez vissza kissé már komolyabban.

- Igen – őszintén bólintok rá.

- Hát akkor majd kitalálunk valamit, hogy mielőbb megismerhesd.

- Köszönöm – szerényen mosolygom rá. – Biztosan nagyszerű kislány.

- Igen, az. Imádnivaló. Tudod, nagyon hasonlít az édesanyjára. Ugyanolyan gyönyörű, mint ő – ujjain a fém karikákat kezdi el piszkálni zavartan, miközben a szemeimbe nézve áradozik a két szeretet nőről az életében. – Bár kétség sem fér, ahhoz, hogy nagyon sokban rám is hasonlít. Mind a kettőnkből azt hiszem, mondhatom, hogy a legjobbakat örökölte.

- Tudod, nagyon szépeket mondasz. De nem értem, hogyha így érzel az édesanyja iránt is, akkor miért nem él veletek? Nem hiszem, hogy esetleg ő nem szeretne benneteket. Te nagyon szerethető vagy, és a kislányodról is, amit már megtudtam, nagyon is csodás.

- Ez bonyolult, sajnos – sóhajt fel újfent.

- Nem gondolod, hogy lehetne egyszerű is? Hogy esetleg te teszed nehézzé a dolgokat? Nem akarok ítélkezni, csak nekem sem mondasz el sok mindent, amikor elvileg nagyon jó baráti kapcsolatunk volt a múltban. Olyanokat sem, amelyeket eddig tudtam.

- Sel, én próbálkozom, és ezért is mondtam el ezeket, mert szeretném, ha visszanyernéd az emlékezetedet – kezei közé veszi az enyéimet. – De nem mondhatok el mindent, mert neked kell emlékezned a dolgokra. Hiába mesélem el, nem ugyan olyan, mintha te magad jönnél rá. Az érzések nem élnének benned, csupán tudnál dolgokat. Szeretném, ha éreznél is, és nem csak tudatodnál lennél.

- Mi lesz, ha soha nem tér vissza az emlékezetem? – kétségbeesetten kérdezem. Egy könnycsepp száguld végig makacsul az arcomon, amelyet egyáltalán nem nőies mozdulattal le is törlök a kézfejemmel.

- Bízz Sel. Hinned kell abban, hogy minden rendbe fog jönni. Hinned kell abban, hogy mindenki visszatér hozzád, az emlékeidbe, a szívedbe. Én bizakodom, és neked is ezt kell tenned. Kérlek, könyörgöm, hogy higgy egy picit legalább magadban, és a szívedre hallgass.

- Olyan nehéz – a kövér könnycseppek nem hagynak békét. – Folyamatosan csak arra tudok támaszkodni, amelyeket tőled tudok meg, vagy Elisabethtől. Látod, még az édesanyámként sem tudom megszólítani, mert annyira idegen. Semmit sem súg a szívem.

Arcomhoz nyúl, és letörli a makacs könnyeket arcomról, majd hirtelen, nem várt módon az ölelő karjai közé von. Tovább sírok.

- Sajnálom – suttogom.

Mellkasába fúrom még jobban az arcomat, és teljesen magamba szívom kellemes illatát. Otthon érzem magam. Annyira közvetlen, szeretetteljes az érintése, hogy el sem szeretnék szakadni tőle. Még közelebb csúszik hozzám, a tarkómra vezeti a kezét, és lassan ringatni kezd, mint egy összetört gyermeket, aki a szerető karokba menekül, ha baj éri.

- Semmit sem kell, sajnálod, Sel – hangja lágy, mintha valóban egy védtelen gyermekhez beszélne. – Én már a helyedben tuti, hogy a falnak rohantam volna – nevet fel halkan. – A viccet félretéve. Teljesen biztos, hogy nem lennék ilyen erős a helyedben. Büszke vagyok rád, hogy így kitartasz, és, hogy próbálsz többet tudni, és nyitott lenni a dolgok felé.

- Most csak nyugtatni próbálsz – szorítom ujjaimmal jobban a felsőjét.

- Az igazat mondom – suttogja fülembe.

Meleg lehelete simogatja fülem, ahogyan mély baritonja is. Ujjai még mindig simogatnak, én pedig lassan megnyugszom.

- Itt meg mi folyik? – egy hang zökkent ki bennünket.

Eltávolodom Harrytől, és megtörlöm a szemeimet, miközben lassan megfordulok ültömben. Andrew áll az ajtóban és minket bámul.

- Beszélgettünk – felelem.

- Ilyen közelről? – mordul ránk, mire értetlenül meredek rá, s felállok.

- Igen, ilyen közelről – kisé élesebbre sikerül a válasz, mint azt kellene, de felbosszant a hangneme. – Semmi rosszat nem tettünk. Különben is, családja van, minek nézel engem?

Megfagy a levegő a szobában. Andrew Harryre pillant, aki mögöttem áll, nézéséből ítélve.

- Ezt mondta neked? – horkan fel.

- Fejezzétek be – lép közénk a srác. - Andrewnak fogalma sincs arról, hogy mit is beszél. Menjünk fel – derekamra teszi a kezét, ezzel kissé elindítva lépteimet a lépcső irányába.

- Ne merjetek az emeletre menni!

- Miért? Mi a bajod, Harryvel? Eddig minden rendben volt – pillantok rá még egyszer. – Ő az egyetlen, aki törekszik, és segít.

- Mindent elhiszel neki, és a vesztedbe rohansz kislányom, az a problémám az egésszel!

- Elég ebből az őrültségből – nyugodt hangon mondja Harry. – Menjünk fel.

Elindulok előre, ő pedig követ.

- Meg fogod bánni ezt még, Selena – morogja Andrew, de már a reakciómat sem érdemli meg.

Felérve benyitok a szobámba, és be is lépek. Mivel semmiféle kanapé nincs, így az ágyamra ülök. Harry feszengve áll, majd a széken foglal helyet a fésülködőasztalomnál.

- Ne is hallgass rá, Sel – mondja, de szavai nem nyugtatnak meg.

Andrew szavai viszont könnyeket és fájdalmas csaltak elő bennem. Újra arcomat áztatják a makacs könnyek, mindenféle szégyenérzet nélkül. Hallom, ahogyan feláll, hozzám siet, és ismételten a karjaiba von.

- Kérlek, ne sírj. Olyan rossz így látni téged – motyogja hajamba.

- Miért mondta ezeket? Miért van ennyire ellened? – szemeibe nézve kérdem. – Ne köntörfalazz, hanem az igazat mondd el nekem, kérlek.

- Sel..

- Ne hagyj bizonytalanságba Harry… - csuklik el a hangom.

Szemeivel szinte a lelkemig hatol. Kezével az oldalamat cirógatja, ám egyáltalán nem nyugodt. Mélyen szívja magába a levegőt, és tekintetében is látszik a zavartság.

- Miattam történt az autóbaleseted – olyan halkan mondja, hogy szavait alig hallom, de végül összeteszem, s megértem…

csoport: https://www.facebook.com/groups/177281909142492/