17.rész*Cseresznyés ízvilág

Köszönöm az előző részhez érkezett megjegyzéseket! :)
A Facebook csoporthoz még mindig lehet csatlakozni. Már 800 fölött vagyunk ❤️
Alexa S. blogs

A szíven hevesen dobog, ahogyan kilépünk a kórháznak hatalmas épületének ajtaján. 

Harry betartotta a szavát. Az árút átvettük, aztán közösen meg reggeliztünk, majd amint eljött az idő, indultunk is a vizsgálatra. Niall alapos munkát végzett, aztán megállapította, hogy minden a legnagyobb rendem. A lelkemre kötötte, hogy nem szeretne meglátni a kórház közelében. 

- Merre jársz, Sel? - szorítja meg kissé a kezemet, mire enyhén megrázom a fejem. 

- Ne haragudj, elkalandoztam - mosolygok fel rá, és beszállok az autóba.

Harry sietve csatlakozik hozzám, de nég nem indítja be a motort. 

- Figyelj, tudom, hogy ez hirtelen jött, és minden ilyesmi, de kérlek, nyugodj meg. Felesleges az aggodalmad. Rosie aranyos, kedves és imádja megismerni az új embereket. Biztos vagyok benne, hogy hamar megtaláljátok majd a közös hangot. - elmosolyodik. - Csak egy három éves kislány, Édesem.

- Lányod, Harry - mutatok rá. - És gyanítom, hogy édesanyád is itt lesz. Nekem ez fontos, és igen, tartok tőle. Neked ő az első, ami természetes! Egyszerűen...

A szó hirtelen eltörpül, az ajkaink eggyé válnak, ahogyan a lélegzetünk is. Puhán csókol, megnyugvásom elérésére törekszik, én pedig a kiengedett hajába túrva még közelebb vonom magamhoz. Érzem, hogy kissé mohó vagyok, és emlékeztetem magam, hogy ez nem a legmegfelelőbb idő és hely. Emlékeztetem magam, hogy vissza kell fognom magam, mert én nem ilyen vagyok. Legalábbis eddig messze voltam az effajta viselkedéstől. 

Elszakad tőlem, aztán még egy kis puszit nyom a számra. Kissé távolabb húzódik és elmosolyodik, míg én pírba borult arccal pislogok rá. 

- Indulhatunk?

- Igen - bólintok és becsatolom magam, ahogyan Harry is hasonlóan tesz. 

Kihajt a parkolóból, a rádiót minimális hangelőre veszi, aztán végigsimít a combomon.

- Megállnál ütközben annál a játékboltnál?

- Miért? - pillant rám. 

- Szeretnék venni valami apróságot Rosienak. 

- Sel, erre semmi szükség! Rengeteg játéka van, minden tele van a cuccaival - sóhajt fel.

- Hisz egy kislány, szokj hozzá, hogy rengeteg holmija van, és lesz is. 

- Igyekszem, de akkor sem kell semmit venned. 

- Akkor valami édességet?

- Nem, semmi csoki és cukor. Süteményt sütünk néha, de a boltban vásárolt édességeket nem igazán preferálom.

- Oh, ilyen egészségesen neveled? - meglepődöm nem is kicsit, de tetszik ez a felfogás. 

- Az édesanyja volt ezen a véleményen. Engem is erre az életvitelre vezetett át, és egyértelmű, hogy Rosie is ilyen nevelést kap.

- Oh, igen, megértem. Akkor valami gyümölcsöt? Gondolom azt ehet - próbálkozok.

- Mit szólnál hozzá, ha mondjuk főznénk valami ebédet, hárman? 

- Azt hiszem az jó ötlet - értek egyet. 

- Remek - vigyorog önelégülten.

- De én akkor sem viszek neki még mindig semmit - sóhajtok fel.

- Sel, elég, kérlek - nevet fel. - Inkább azt beszéljük meg, hogy mit is készítünk?

- Mi a kedvence?

- Rengeteg ételt imád - mereng el. - Lasagne, tepsis burgonya valamilyen csirkével, ő és a nagy kedvence a borsóleves! Imádja! Szinte alig marad nekem, amikor készítek, annyit eszik belőle - nevet jókedvűen. 

- Akkor melyik legyen?

- Szerintem csináljunk Lasagnet, az viszonylag hamar megvan. A többit meg majd másik alkalommal - hajt be a szupermarket parkolójába. 

Amint elfoglal egy helyet, már szállunk is ki az autóból, majd indulunk befele. Harry megragad egy kocsit, és maga előtt tolva, mellettem haladva sétálunk be áaz első sorok közé. Lassan lépkedve Harry elkezdi megpakolni a bevásárlókocsit a szükséges alapanyagokkal, és még pár karton vízet is beemel a rácsok közé. 

A játék, és mindenféle gyermeki holmival ellátott sorokhoz érve, a figyelmemet felkelti egy apróság. Oda lépek, aztan közelebbről is megnézem a kiszemelt darabot.

- Mit találtál? - lép mellém Harry, és a kezemben fekvő dobozt figyeli.

- Három darab szájfény, halvány rózsaszín és piros árnyalat. Gyümölcsös illatú és, ha elhasználta, akkor a Minnie egeres szivecskés fémdobozt utána megtarthatja.

- Tehát már most sminkelni tanítod a lányom. Mi lesz később?

- Megvehetem neki?

- Hát biztos értékelni fogja, anya cuccait hordja mindig el. 

- Remek - vigyorogva teszem a kosárba, és megyünk tovább.

A feszültség egyre jobban nő bennem, ahogyan haladunk Harry házához. Biztatóan megfogja a kezemet, megszorítja, majd a csuklómra hint egy csókot, amely minimális bizsergéssel tölt el. 

- Elhiszed, ha azt mondom, hogy túlélés és egy remek nap lesz, minek a végén megkönnyebbülsz, és mosolyogni fogsz?

- Igyekszem elhinni, hogy így lesz - billentem oldalra a fejemet, és figyelem, ahogyan felhajt a garázs elé. 

Leállítja a motort, kicsatolja az övet, én pedig követem a példáját. Arcomra nyom egy gyors puszit, aztán kiszállunk a járműből. A csomagtartóból kiszedjük a papírtasakokat, és sajnos túlságosan is hamar megérkezünk a bejárathoz, melyen egy cetli szerepel.

- Megérkeztünk - kiáltja el magát, de csak a csend felel mindössze neki. - Rosie, anya! Hol lehetnek?

Megy be a konyhába, én pedig követem és a pultra pakolok. 

- Ohh, átugrom Rosieért - mutat fel egy cetlit. - Niall lánya vigyáz rá. Megúsztad az anyám - kacsint rám és már csak az ajtó csukódását hallom. 

Elkezdek kipakolni a szatyrokból, s mindent a pultra pakolok, hiszen nem ismerem a konyhát, illetve nem is otthon vagyok. 

A szatyrokat a szemetesbe dobom, és már hallom is, ahogyan a ház megtelik vidám gyermeki hangokkal.

- Igen, és mindig megtaláltad? - nevet fel Harry. 

- Igen! - kiált fel kuncogva Rosie, kissé pöszén. 

- Nagyon ügyes vagy bébi! De most le a csizmát és a kabátot. Van egy kis meglepetésem - suttogja Harry, ám tisztán hallom a szavait. 

- Ki?

- Vetkőzés, utána meglátod.

Röpke másodperceket követően már meg is jelenik Harry, a karjaiban egy csodálatos kislánnyal, akit le se tagadhatna. A hasonlóság letaglóz, bár a kislány szemei barnák, ahogyan a haja is sötét árnyalatában mutatkozik meg, enyhe göndörséggel, mint az édesapjáé.

- Rosie, ő itt Selena. 

- Szia - köszön oda, kicsi pösze hangján, én pedig széles mosolyt öltök. 

- Szia - lépek közelebb. - Te biztosan Rosie vagy. Apukád már sokat mesélt rólad. 

- Bújócskázik velem - súgja oda, mintha Harry nem hallaná. 

- Hé, ne árulj el mindent! - nevet fel Harry, és arcon csókolja a kicsit, majd a székre teszi, amelyről tökéletesen eléri a pult márvány tetejét.

- Nézd, hoztam neked egy kis apróságot - veszem magamhoz a dobozt. - Igazán nagylányos kis ajándék, neked való - ülök le mellé. 

- Rúzs - kiált fel lelkesen.

- Igen, rúzs - értek egyet, és segítek neki leszedni a csomagolást. - Milyen finom illata van.

Rosie azonnal megragad egyet, majd a száját kezdi el bekenni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. 

- Várj, segítek - nyújtom a kezemet, ő pedig bele is helyezi, ami éppen nála van. 

A kis száját szépen kezdem el az alig, éppen csak kis fényt adó ajakvajjal bekenni.

 - Én, téged - veszi magához újra, és felem nyújtva igyekszik tökéletes munkát végezni. Az ajkai között enyhén kidugja a nyelvét, és magamban el is mosolyodok azon, hogy még ebben is az édesapjára hasonlít. 

- Apuc! - Rosie kinyújtja a kezecskéjét és a mutatóujjával jelzi apukájának, hogy csatlakozzon hozzánk. 

- Mit szeretnél szerelmem? 

Felnyúl a nyakához, lehúzza magához az egyik sötét tincsnél fogva és a borostás arcához emelve, elkezdi a szájához közelíteni a rózsaszín színt. Kuncogva festi ki az apukája száját, amelyet én nevetve figyelek. 

- Szép vagyok? - csücsörít Harry először Rosiera, majd rám. 

- Szép - tapsikolni kezd a kislány. 

- Akkor neki állhatunk az ebédnek? 

- Mi?

- Lasagne. Szeretnél segíteni vagy inkább a mesét néznéd?

- Mese - mondja Rosie, és már Harry fel is emelve viszi át a nappaliba, ahova át lehet látni. A távirányítót a kezébe veszi, és valami mesére kapcsolja neki Harry. 

- Mondtam, hogy nem fog megenni - lép mögém Harry, és átölel. - Imád téged. 

- Nagyon aranyos kislány - vallom be. 

Gyors csókot nyom a számra, s el is húzódik tőlem.

- Micsoda cseresznye íz - kuncogok fel. 

Megnyaldossa a száját és újabb puszit ad, majd a pulthoz húz és neki is állunk az ebéd elkészítésének.