2016. február 18., csütörtök

15.rész*Hercegnők

- Kész vagy, Sel? - öleli át a derekamat Harry.
- Igen, egy pillant - mosolygok rá a vállam felett.
Egy gyors csókot nyom a számra, aztán kibújok a karjai közül és a fürdőszobába sietek, ahol a neszesszeremet megkeresem, és a bőröndöm tetejére helyezem, majd le is zárom azt. Furcsa lesz visszatérni a megszokott kis életünkbe, annak ellenére is, hogy csupán egy hetet töltöttünk itt. A város csodás és szinte még többért kiált, ahogyan én is. 
- Lent vár a taxink - teszi a vállára a táskájának a pántját, aztán az én csomagomat is megfogja, és kivezet a szobából. 
Lent kijelentkezünk, rendezzük a számlát, és a taxihoz is sietünk, amely egyenesen a reptérre visz bennünket. 
Kifelé tekintgetek az ablakon, és még utoljára megcsodálom a mellettünk elsuhanó várost. A fejemet Harry vállára döntöm, az ujjainkat egybefonja, majd a hajamba csókol.
- Vissza jövünk még - suttogja az ígéretét, mire csak bólintok, és még közelebb férkőzök hozzá.
- Miattam nem kell - az ujjaival kezdek játszani, miközben a két ülés között figyelem az utat.
- Dehogy is nem, amit megígérek az úgy is lesz! Mondjuk, Rosieval hármasban.
- Bemutatod nekem? 
- Igen, szeretném - feleli. - Viszont te valamit elfelejtettél! 
- Mit? - pillantok rá kíváncsian. 
- Nem beszéltél egész héten a szüleiddel.
- Oh, igen - bólintok rá. 
- Mi ennek az oka? - ajkai a fülemet súrolták, melynek nyomán a bizsergés jár át. 
- Egyszerűen nem szerettem volna elrontani a dolgot. Olyan nagy baj, hogy minden ostoba gondolat és felesleges fejfájás nélkül szerettem volna élvezni az utazást?
- Természetesen ez nem baj, de akkor sem felejtheted el, hogy bizonyára aggódhatnak érted - sóhajt fel. - Anya beszélt velük, és megnyugtatta őket. 
- Túlságosan is a szíveden viseled mindenki sorsát.
- Csak nem szeretném, ha ennél is jobban ellenezve lenne a kettőnk között kialakult kapcsolat. 
- Kapcsolat? - ismételten rá emelem a tekintetemet. 
- Én azt hittem, hogy ezt már nevezhetem annak - reménykedve néz a szemembe. 
- Nevezheted annak. 
Felnyújtozkodom, és kisebb csókot csenek tőle. Köré fonom én is a kezeimet, s magamba szívom a kellemes férfias illatát. 

Túlságosan is hamar kerülünk vissza a valóságba. A repülőnk landol, a csomagjainkat átvesszük, és taxiba szállunk, amely hozzánk visz először. Feszengve, kissé talán le is törve, ülök Harry mellett, aki a combomat cirógatja, miközben telefonál. A szállítóval beszél, aki a frissen beszerzett választékot hozza a pékségbe még a holnapi nap folyamán. Bontja a vonalat, de nem éppen lelkes.
- Mi a gond? 
- Mindig akad valami - sóhajt fel. - Reggel öt órakor ér ide. Senkitől sem várhatom el, hogy bemenjen. Én pedig Rosienak ígértem egy apa-lánya napot.
- Én szívesen bemegyek - mondom neki.
- Nem Édesem, pihenned kell, és holnap az utolsó kontrollra kell menned.
A becézés hallatán elmosolyodok, a szívem hevesebben kezd verni, míg a szorításom Harry kezében erősebbé válik. Kis csókot ad a számra, majd szorosabban ölel magához.
- Igen, de nem hajnalban - mosolygok rá.
- Édesem, szeretném, ha aludnál, kipihennéd magad, aztán elmennél az orvoshoz, miután felhívsz, hogy elmondd, mi is volt. 
- Betablazod az egész napom? 
- Muszáj, ha már pihenni sem vagy képes. 
- Egy hétig pihentem, Harry! - mutatok rá a dologra.
- Mindenre van valami válaszod?
- Úgy néz ki.
- Este felhívlak, ha Rosie elaludt, rendben? 
Megérkezünk a házunk elé, és a búcsú ideje is elérkezett egy időre. Kiszállunk, kiveszi a csomagtartóból a csomagom, majd szorosa magához von. Ajkai egy finom csókkal kényeztetnek pár pillanat erejéig, majd elszakad tőlem.
- Üdvözlöm a szüleidet.
A járdán állva figyelem, ahogyan eltűnik a taxival, én pedig lassan megfordulók, felsóhajt, majd elindulok a bejárat irányába.
- Selena - kiált ki Liz a konyhából, és a boltíven ki is pillant rám. - Hát megjöttél? - törli meg a kezét a kötényébe. - Harry?
- Haza ment Rosiehoz - felelem, és közben megszabadulok a csizmámtól, és a kabátomtól.
- Oh, persze. Nyilván hiányzott neki a pici. De mesélj, milyen volt? 
- Gyönyörű város, tele finomságokkal - mosolygok rá. - Felmennék kipakolni, és betenni egy mosást, de majd vacsora közben mesélek még.
- Hát persze, menj csak - mosolyog rám. - Apád, mármint Andrew is lassan hazaér, szólok, ha kész van minden.
- Rendben - mosolygok továbbra is, majd elindulok a csomagommal az emeletre.
Egy hét, röpke idő, de még is furcsa volt hazaérni. A szobamba a levegő állott, így első utam az ablakhoz vezet, amelyet ki is tárok. A hideg, enyhén csípős levegő beáramlik, amely meglepően, de jól esik. A táskámat elfektetem, felnyitom, és elkezdek kipakolni belőle. A szennyest a földre dobálom, a tiszta ruhákat, cipőket pedig elteszem a helyére. A következő, amelyet magamhoz veszek, az a párizsi képkeret, melyben egy előhívott képünk van Harryvel. Boldog mosoly van az arcomon, míg az ajkai puszit adnak. Szorosan tart magához. A fejemen egy minnie egeres fejpánt van, amely a sötét tincseimet kordában tartják. Disneylandben készült, és, amikor beszereztem ezt a keretet, bele is helyeztem a fotót.
A keretet mosolyogva teszem az éjjeliszekrényemre, az ágyam felé fordítva. A szennyest felkapom, és lesitek a mosókonyhába, ahol mindent bedobok a gépbe. 
Vissza igyekszem az emeletre, ahol a már üres táskát a helyére teszem, majd a szekrényből kikapok egy tiszta melegítőalsót és pólót, melyekkel a fürdőszobába megyek, ahol a kádat tele engedem, és narancsos habfürdőt is teszek bele. Az illat azonnal belengi a teljes helyiséget, mire neki is kezdek a vetkőzésnek. A hosszú fürdőzés hiányzott, hiszen Párizsban a gyors zuhany mellett tettem le legtöbbször a voksom, Harryt figyelembe véve. 
Elmerülők a meleg habok között, a hajam a nedves bőrömhöz tapad. A végtagjaim ellazulnak, a szemhejaimat lehunyom, és átadom magam a kellemes pihenés érzésének. 
Felriadok arra, hogy reszketek. A víz már nagyon kihűlt, így sietve mosakodok meg, és a hajamat is megmosom. Sietve mászok ki a kádból, majd csavarok magam és a hajam köré is. Megtörlöm magamat, aztan felöltözök, és a hajammal kezdek el foglalkozni. Megszárítom alaposan, majd csak egy kusza kontyba fel is fogom. 
A szobám helyett a földszintre igyekszem, ahol a konyhába lépve találkozik a tekintetem Andrewéval. 
- Hazatért az elveszett bárány? - pillant rám.
- Nem vesztem el, csak elutaztam munka miatt - világítok rá a dologra. - De igen, hazaértem.
- Munka, hát persze - iszik bele a sörébe. 
- Andrew, kérlek - szól rá Elisabeth.
- Most mi van? Egyértelmű, hogy a bugyijába akar bejutni, Liz!
- És mi van, ha már sikerült neki? - csapok a pultra. - Elment az étvágyam. További szép estét!
Hátat fordítok, hallom, ahogyan Liz a nevemet kiáltja, majd Andrewt korholja. Végül csak becsukom a szobám ajtaját, majd az ablakhoz lépek. Már szinte jégveremmé valtozott a hálóm. Menekülve mászom a takaróm alá, az ölembe teszem a laptopom, és böngészni kezdek az interneten. A fotókat is visszanézem, és egy-egy emlékképen elmosolyodok. 
Mellettem a telefonom csörögni kezd, én pedig felkapom. 
- Szia, Édesem - szól bele mély hangján.
- Szia - üdvözlöm én is. Mosolygok, és magamban hálálkodom, hogy nem látja. - Lefektetted a hercegnőd?
- Igen, és most a másik hercegnőm következik. 
- Szerencsések. 
- Milyen volt a napod, miután elváltunk?
- Borzasztó - dőlök hátra kényelmesen. - Andrew semmit sem ért, de mindenbe beleszól, és csípős megjegyzeseket tesz. Úgy volt, hogy együtt vacsorázunk, mint egy család, de ahogy beléptem a konyhába, el is ment az étvágyam. 
- Mit mondott?
- Nem akarod hallani - nyögök fel, és a gépet kiteszem magam mellé.
- Édesem, kérlek.
- Konkrétan közölte, hogy addig kellek, amíg meg be nem jutsz a bugyimba - elpirulok azon, hogy ezt valóban elmondtam neki. 
Hallom, ahogyan mélyen magába szívja a levegőt.
- Mit mondtál?
- Hogy már megtörtént.
- Komolyan ezt vágtad a fejéhez? - nevet fel. - Sel, ez mi volt a célod? 
- Hogy tudja, nem hagysz el. Mármint, ha valóban megtörténik közöttünk a dolog, és elhagysz, akkor ne vághassa a fejemhez, hogy azért hagytál el.
- Sel - felsóhajt. - Te is tudod, hogy nem arra kellesz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem várom azt a pillanatot, de hidd el, hogy nem csak egy vagy pár éjszakát jelentesz nekem.
- Tudom - suttogom.
- Szeretnék most ott lenni, és megbeszélni ezt veled, de sajnos nem tudok most itthonról elmenni.
- Tudom - ismétlem magam.
- Erről fogunk még beszélni, ha már felhoztad, de személyesen, rendben?
- Rendben - értek egyet. 
- Aludj jól - motyogja, én pedig jó éjszakát kívánok neki.
Bontjuk a vonalat. Lehajtom a laptopom tetejét, majd lefekszem, és folyamatosan Harry szavai visszhangzanak a fejemben.


Csatlakozzatok a facebook csopprthoz: Alexa S. Blogs Xx

2 megjegyzés:

  1. Ez a rész is nagyon jó lett ☺Hamar hozd a kövit ❤

    VálaszTörlés
  2. Szia :)
    Nagyon tetszett :) Örölök hogy egymásra találtak, már nagyon várom hogy Rosie is feltűnjön a színen. Úgy érezem Andrew nem kedveli Harryt, csak az a kérdés hogy miért nem??
    Várom a következőt :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.

Epilógus

Könnyek folynak végig az arcomon. A szívem gyorsan ver, a fülem sípol, és egyszerűen nem akarom elhinni a dolgot. Nagyot nyelek, úgy érze...